Munkát akarok!

Nem létezik, hogy Magyarországon nem lehet állást találni. Olyat, ahol minden egyes hónapban akkora bért kapok a munkámért, amiért egyáltalán érdemes reggel elindulni...

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben időnként, amikor hosszabb ideig semmilyen reakció sem érkezett a jelentkezéseimre. Pedig én munkát AKARTAM! Tényleg.

Érdekes volt, amikor munkanélküliként betévedtem egy üzletbe vagy éppen ügyintézés miatt dolgozó emberekkel kerültem kapcsolatba.

Emlékszem egy esetre, amely a közelünkben lévő Sparban esett meg. Mivel feltolódtak a vásárlók a sorban, csengetett a kasszás, hogy jöjjön valaki és üljön be a másik pénztárba. Egy fiatal lány jelent meg durcás arccal. Pedig valóban fiatal volt, max. 25 éves. Elkezdte tenni a dolgát, beült a kasszába, fogyott a sor. Ő pedig látványosan melegebb éghajlatra kívánta a vásárlókat és elege volt abból, hogy ott kellett lennie. Egyfolytában fintorgott, plusz önhatalmúlag nem adta vissza nekem a visszajáró aprót.

Szóval, nekem az ilyeneknél az jön le, hogy biztosan találtak volna ehelyett a lány helyett 50 másikat (vagy százat), aki szíves örömest ült volna be a helyére azért a fizetésért, amit ő kap. És tudom, hogy amikor én dolgoztam ügyfelekkel, ők szinte MINDIG kiemelkedő bánásmódot kaptak. Még akkor is, amikor valami egészen más dolog foglalkoztatott és személyes problémám volt.

Másik. A minap bent voltam egy Office Depot-ban. Ráadásul a bolt turistalátványosságokhoz viszonylag közel volt, azért sűrűn előfordulnak turisták a környéken. A lényeg, hogy előttem a kasszában egy fiatal nő állt, és éppen kiszolgált (volna) egy angolul beszélő hölgyet. Vélhetően számlát akart neki kiállítani. A pénztáros magyarul kérdezte tőle, hogy "cím?". Az angol azt hitte, hogy a cég nevét kell mondani és mondta is meg mutatta is. Persze nem ez volt a kérdés, és a pénztáros elszenvedett ezzel egy darabig. Pontosabban magyarul feltette párszor ugyanezt a kérdést. Mígnem a vásárló (!) rájött, hogy mi lehet a hiba, és előkerített egy papírt, amin minden adat egyszerre rajta volt.

Időközben gondoltam, hogy besegítek egy kis fordítással, de végül megoldotta a dolgot a vevő. Nem az eladó, a vevő. Annyira durva számomra, hogy valaki, aki egy ilyen menő(nek hitt) üzletláncban dolgozik a belvárosban, annyira ne tudjon angolul, hogy azt mondja, "address?" vagy "no, no name" vagy "Budapest?". És hogy olyan szinten ne legyen ura a helyzetnek, hogy a vásárló oldja meg a dolgokat.

Na szóval, ilyenkor szokott ez eszembe jutni és ilyenkor hajlamos voltam az álláskeresésben holtpontra jutni és elkeseredni. Mert még az "ilyeneknek" is van munkájuk...

Arra gondoltam, hogy mivel ez sokaknak hasznos lehet, összegyűjtöm azokat a dolgokat, amiket ilyenkor tenni lehet. Amikor már nagyon el vagyunk keseredve. Szívesen olvasnám a Ti ötleteiteket, bevált módszereket vagy a meglátásotokat ezzel kapcsolatban.

Ezek a fenti szituk természetesen csak példák voltak, nem kritizálásképpen írtam őket, és nem ítélem el azt, aki nem beszél angolul vagy éppen gondja van a munkahelyén.

Nincsenek számok vagy fontossági sorrend, csak a rend kedvéért írom így.

1.Tégy egy sétát.

Na, ez nekem elég sokat tudott segíteni. Válassz egy olyan környéket, amit szeretsz (egy park, Városliget, Budai Vár, Duna part, szép utcák, kedvenc helyek), és sétálj. Nézz ki a fejedből. Esetleg ha szeretsz fotózni, találj pár jó kis beállítást. De az is hasznos lehet, ha csak kimész a közeli boltba apróságokért.

Ez ki tudja hozni az embert a fejéből. Fontos, hogy ilyenkor ne gondolkodjunk vagy telefonáljunk, hanem nézelődjünk. Jó turistához illően! :)

2. Csináld egy kicsit a hobbid.

Tedd félre az álláskeresést és egy ideig add át magad a hobbidnak. Én a számítógépes játékokért vagyok oda, egy-két órányi belőle kellőképpen fel tud dobni. De ez elég sok minden lehet: ha olvasni szeretsz, akkor az, ha fotózni, akkor az, ha sport, akkor az.

3. Táplálkozz.

Volt hogy annyira kivoltam, hogy enni sem volt kedvem. Amitől meg persze valójában még rosszabbul lettem. Ördögi kör. Ide tartozik a drog is, az alkohol meg olyan "ételek", amiknek semmilyen tápértéke sincsen. Csokin, chipsen, péksüteményen élni sem hasznos, fontos, hogy legyen tápanyag.

4. Öltözz fel csinosan.

Nyilván ez pénz kérdése is, és lehet, hogy nagyon nincs már pénzed, de attól függően ápoltnak lenni lehetséges, jobb ruhát felvenni szintén. Láttam álláskereső embereket abszolút elhagyni magukat. Az nem a jó út.

5. Ne legyél kapcsolatban rosszindulatú emberekkel.

Egy időben még csak állásinterjúra sem sikerült eljutnom, annyira nem volt reakció a jelentkezéseimre. Egyszer csak behívtak egy interjúba. Elmondtam ezt a tesóm barátnőjének, mert épp nála voltam, amikor hívtak. Nagyon örült neki, mondta nekem, hogy ez mennyire jó meg drukkol, hogy sikerüljön. Még viccelődött is, hogy látom, sokat kell hozzájuk mennem, mert az előző munkahelyem is akkor szereztem, amikor náluk voltam.

Nemsokkal később hívott egy "kedves" ismerősöm, aki tudta, hogy munkát keresek. Neki is elújságoltam. Erre azt mondta, hogy ilyen sz*r céghez jelentkeztél? Úgysem akarsz majd ott dolgozni. És különben is mit számít egy állásinterjú, attól még nem vettek fel... Rögtön nem voltam már annyira feldobva. És rájöttem hogy valóban nem akarok annál a cégnél dolgozni...

Na, az ilyenekkel nem szabad kapcsolatban lenni. Egyébként sem, de ilyenkor végképp. Csak rátesznek egy lapáttal a problémára. Vagy hárommal.

6. Találkozz a családoddal, barátaiddal.

Találkozz olyan emberekkel, akiket szeretsz és akik nem tartoznak az előző kategóriába. Ez nagyon jó tud ám lenni.

7. Ne vedd magadra.

Persze lényeges kiértékelni, hogy jól szerepeltem-e az interjún, átnézni az önéletrajzomat (nem írtam-e bele valami furaságot), tanácsot kérni stb., de nem kell feltétlenül valami rosszat látni magunkban, és leértékelni a képességeinket a visszautasítások miatt. Az egyik kommentelőm írta az egyik blogbejegyzéshez, hogy náluk a cégben csak az első hétben beérkezett önéletrajzokat nézték meg, mert a többire egyszerűen nem volt kapacitás. Valahol jogos is.

Dolgoztam egy olyan vállalatnál, ahol a személyzetisnek az volt az elgondolása, hogy csak nőket vesz fel, mert a nők tudnak jól értékesíteni. Ami úgy baromság, ahogy van, de akár ilyen őrültségen is elbukhat valakinek az önéletrajza. És ez aztán már tényleg nem az ő hibája!

Egy barátnőm mesélte, aki egy strand büfé/butikjában dolgozott, hogy a főnöknője nem vesz fel molett(ebb) nőket, mert szerinte ők nem bírják majd a strapát.

Amikor a fejvadász cégnek dolgoztam, ki volt adva nekem egy pozíció, amire önéletrajzokat kellett gyűjtenem. Meg volt szabva (az ügyfél cég által, nem mi szabtuk meg), hogy csak olyan valaki lehet, aki bizonyos kerületekben lakik. Az volt az elv, hogy ha messzebbről jár be, akkor előbb-utóbb úgyis el fog menni, ha talál egy közelebbit. Az fel sem merült bennük, hogy az illető esetleg albérletben lakik, és szívesen költözik közelebb a munkahelyéhez, vagy akár nem zavarja az utazás. Én például az egyik legjobb munkahelyemre majdnem egy órát utaztam, de nem zavart, mert szinte csak akkor tudtam olvasni.

Volt egy állásinterjúm még évekkel ezelőtt, ahol a hölgy elmondta nekem őszintén, hogy az a problémája, hogy túl sok munkahelyem volt. Ami egy teljesen relatív dolog. Mindenesetre most már tudom, hogy nem az a lényeg, hogy minél többet feltüntessek, hanem hogy lássák, van szakmai tapasztalatom. Tehát ha pl. valahol csak átmenetileg voltam, azt alkalmi munkaként írom be, nem pedig munkahelynek; vagy egyszerűen kihagyom.

8. Tudd kezelni az elutasítást.

Ezt egy fejvadász ember mondta annál a cégnél, ahol dolgoztam. Volt egy jelöltje, aki annyira szimpatikus és épeszű módon fogadta azt, hogy el kellett utasítania, hogy átnézte, nem tud-e neki valamilyen másik állást ajánlani. Kifejezetten erőfeszítéseket tett arra, hogy neki találjon valamit.

Velem történt már olyan, hogy elutasítottak egy állásnál, de később, egy másik megüresedésnél megkerestek. Ha bunkó lettem volna, nyilván, nem hívnak.

Most ezek jutottak eszembe. Ti hogy vészelitek át az ilyen nem-hívnak-mindig-elutasítanak holtpontokat vagy amikor nagyon elegetek van már?

Forrás: https://allasom.blog.hu