Ügyek intézése…
Amíg nem volt gyermekem, bosszankodva figyeltem, hogy mások, akiknek van, miért viszik magukkal a gyerekeket ügyeket intézni. Bosszantott az állandó bőgés, nyafogás és zavart, hogy az amúgy is roppant idegesítő várakozást ilyen zajokk
Amíg nem volt gyermekem, bosszankodva figyeltem, hogy mások, akiknek van, miért viszik magukkal a gyerekeket ügyeket intézni. Bosszantott az állandó bőgés, nyafogás és zavart, hogy az amúgy is roppant idegesítő várakozást ilyen zajokkal kell elviselni.
Most, hogy van gyermekem, azt kell mondjam, hogy ügyeket intézni csakis gyerekkel szabad. Az oka egyszerű. A gyereknek sokkal előbb fogy el a türelme, mint a felnőttnek és ha elfogy, akkor bizony azt sírással adja a környezete tudtára. Ki az, aki el tudja viselni a gyereksírást sokáig? A mazochisták. Mivel a mazochisták a munkahelyükön kénytelenek beolvadni a környezetükbe, ezért Ők is úgy tesznek, mintha zavarná Őket. Ennek következtében ezeken a helyeken mindent megtesznek, hogy mielőbb ajtón kívül tudják a zajos népséget. Tehát ki kell jelentsem, a gyerekkel való ügyintézés a leghatékonyabb ügyintézési mód, amit ismerek. Na nem én találtam fel ezt, hanem ellestem. Mégpedig olyan nagycsaládoktól, akik nagyon zajosak, általában barnább a bőrük, mint az enyém és mindenhova nagyon sokan járnak. Nem írom le, az etnikum nevét, mert nem tudom, hogy mi a helyes megnevezésük és nem szeretnék bajt a fejemre. A lényeg, hogy azt figyeltem meg, hogy ezekkel a „nagycsaládosokkal”, mintha kivételeznének, pedig nem. Egyszerűen mindenki annyira szeretné lerövidíteni a velük folytatott párbeszédet, hogy a kívülállók azt hiszik kivételeznek velük.
Mindösszesen egyszer kellett bevetnem a szerencsétlen apuka szerepet és egyszer a gyermekének fennhangon mesélve a rendszert szapuló apuka szerepét. Általában megelőzik a bajt.
A NAV-ban volt az egyik legemlékezetesebb ügyintézés. Ott voltam a rendszert szapuló. A következő történt. Beléptünk a hivatalba. A gyerek a kezemben és megdöbbenve láttam, hogy itt a sorszámért is sorba kell állni. Ekkor jó hangosan elkezdtem a 15 hónapos gyereknek magyarázni, hogy ez itt az adóhivatal. Ezt a helyet kell messziről elkerülni, mert itt az embert semmibe sem veszik. A körülöttünk levők hevesen bólogattak, majd az egyik élelmes ügyintéző, aki felfogta, hogy itt népharag van kitörőben, azonnal sorszámot intézett, amivel rögtön szólítottak is, csak hogy ne hergeljük tovább az amúgy jámbor állampolgárokat.
A hivatalokban gondolom nem valami szuper dolgozni, mert minden ügyintéző és itt tisztelet a kivételnek, pikírt, morcos, fáradt. Általában amikor oda kerül az ember, hogy foglalkozni kezdenek a dolgával, mindig egy unott, fáradt ügyintézővel beszél, ami valljuk meg mindenkinek kellemetlen, hiszen van olyan, aki el tudja érni azt nálam, hogy meg is sajnálom. Nos ha a gyerekkel megyünk oda, bizony olyan, mintha kicserélnék őket. Vidámak, segítőkészebbek, mindig előkerül egy-egy játék a gyereknek. Ez is sokban könnyíti az ügyintézést, illetve szebbé teszi az emlékét mire hazaérünk.
Olykor megesik, hogy az ügyintézők minden szalmaszálba belekapaszkodnak, hogy el tudják az embert küldeni, és visszahívni máskorra az ügyek elintézése nélkül. Mindenki tapasztalta már, hogy egy papír,ami nem is tárgyhoz kapcsolódik, hiánya miatt közli az ügyintéző, hogy amíg az nincs meg, addig sajnos nem tehet semmit. Menjünk vissza később. Az ilyen helyzeteket is nagyobb százalékban kerülhetjük el, ha velünk van a gyerek. Mert lehet hivatkozni arra, hogy a gyerekkel jöjjek vissza, tépjek sorszámot, várjak 1-2 órát, csak emiatt az egy papír miatt. A legtöbbször meg tudják oldani és elfogadják, ha e-mailben elküldöm.
Persze vannak olyan megveszekedett ügyintézők is, akiket ez sem hat meg, és megmaradnak az ő kis világukban, mert egyszerűen nem tudnak kitörni abból, ahol legalább naponta 8 órán keresztül hatalmat tudnak gyakorolni, mert otthon el vannak nyomva, vagy annyira magányosak, hogy nincs kin kitölteni a világ iránt érzett haragot. A gyermek ezen ügyintézők ellen is szuperül alkalmazható. Egyszerűen csak el kell kezdeni hangosan beszélni, mint a korábban ismertetett nagycsaládok. Olyan hangosan, hogy mindenki hallja, kiemelni, hogy bizony mi mindent elkövetünk, de az ügyintézés csak is azért akadozik, mert egy nemtörődöm személy nem akarja elintézni. Ha zajosak vagyunk, akkor előbb utóbb mások is hallják, elkezdenek odafigyelni ránk. Általában jön a biztonsági személyzet, de mivel gyerek van nálunk és jelezzük neki, hogy vele semmi problémánk, emiatt általában csak zavarában egyik lábáról a másikra helyezi át a testsúlyát és csendesen megkér arra, hogy fogjuk vissza magunkat. Természetesen akkor kezdünk rá még jobban és boldog elégtételt érzek, hogy a vaskalapos ügyintéző majd elsüllyed szégyenében. Soha nem volt olyan, hogy 2-3 perc után ne az ügyintézők vezetője oldotta volna meg a problémámat.
Szóval gyerekkel ügyintézni jó dolog, könnyű és gyors, de kell hozzá határozottság is.
Jelmondat: „Gyerekkel vagyok, és nem félek használni…”