A nagyi még a spájzban van: Hogyan kerüljük el a szülőktől örökölt vezetői buktatókat stresszhelyzetben?
A vezetői buktatók izgalmas témája azon magatartásokat taglalja, amelyek egy vezető karrierjének kisiklásához vezethetnek. A téma különlegessége, hogy ezen buktatók nem egyszerűen a személyiség előnytelen szeletei, hanem diszfunkcio
A vezetői buktatók izgalmas témája azon magatartásokat taglalja, amelyek egy vezető karrierjének kisiklásához vezethetnek. A téma különlegessége, hogy ezen buktatók nem egyszerűen a személyiség előnytelen szeletei, hanem diszfunkcionális sémák, amelyekkel az előbbieken felül rendelkezhetünk. Ahogy a buktatók mérését megvalósító Dr. Robert Hogan és a Hogan Development Survey teszt filozófiája is kifejezi: a rossz ebben az esetben nem a jó hiányát jelenti. Sőt, sok esetben a buktatóink éppen erősségeinkben gyökereznek, amelyeket kiélezett helyzetben túlzásba viszünk. Az, ha valaki szisztematikus és részletorientált, a munkák többségében előnyös, de az, ha valaki nyomás alatt perfekcionistává válik, mindent az utolsó betűig ellenőriz és mikromenedzsel, vezetőként már a hátrányára lesz.
Eredetüket tekintve ezen buktatók sok esetben a gyermekkorra nyúlnak vissza, arra az időszakra, amikor az ember még nincs felvértezve azzal, hogy a helyén kezelje a kellemetlen ingereket és eseményeket. Éppen ezért lehetséges, hogy azon képességeihez fordul, amelyek egyébként is jó szolgálatára vannak. Egy gyerek például, ha sok kritikát kap a szüleitől, könnyen lehetséges, hogy szisztematikusságára támaszkodva kifejleszti perfekcionista oldalát, hiszen így el tudja érni, hogy ne kapjon kritikát. Egy másik gyermek eközben személyközi érzékenységére támaszkodva túlzó alkalmazkodását építheti ki, és ezzel önállótlanságának és szolgálatkészségének ágyaz meg. Mindkét megoldás alighanem sikerre vezet és rövid távon csökkenti a fájó kritika valószínűségét, de egyben azt is jelenti, hogy megszilárdul egy séma, amely még a felnőtt korban is automatikusan aktiválódik, ha a külső feltételek együtt állnak (stressz, nyomás, fáradtság, stb.)
Ezen jól dokumentált tények mellett ugyanakkor a Magyarországon is immár három éve gyűlő szakmai tapasztalat további kulcsfontosságú információkat tárt fel. Az Assessment Systems szakemberei által adott visszajelzések, fejlesztések és coachingok során így egyre inkább az látszik, hogy a legtöbb esetben a szülők szerepe még a fentieknél is számottevőbb.
Egyre több beszélgetés mutat ugyanis abba az irányba, hogy a vezetői buktatók (avagy a HDS) „öröklődnek”. A szülők és a gyermekkor meghatározó szereplői nem egyszerűen kialakítják a buktatókat és túlzásokat, hanem a sajátjukat adják át. Nem egy vezető és tesztelt személy ismerte fel saját profilja láttán, hogy perfekcionizmusa vagy éppen elzárkózó tartózkodása valójában annak a mintának a másolata, amelyet szülei megjelenítettek előtte. Sőt, ennél tovább menve, ugyanazt vélték felfedezni a nagyszülőkben is. Sok esetben a konkrét mondatokat is hallották visszhangozni a fülükben, mint például: „Nem jól csípteted a függönyt! Add ide, majd én megmutatom, hogy kell! Az még nincs teljesen rendben!
Ez a generációkon átívelő hatás természetesen számos izgalmas kérdést vet fel és természetszerűleg közelebb hozza egymáshoz a vezetéstudomány és a fejlődéspszichológia tudományterületeit. A legfontosabb azonban azon vezetők tapasztalata, akik buktatóikat felismerve és megfigyelve, tudatosan képesek voltak megtörni ezt a láncolatot. Bármilyen túlzó viselkedés jellemezzen ugyanis valakit, a fejlesztés a mély gyökerek ellenére lehetséges, habár minden esetben tudatos odafigyelést és kitartás igényel. A Hogan riportok az ehhez szükséges önismeret és felismerés terén tudnak segíteni, a jól képzett tanácsadó vagy coach pedig ezt követően magában a folyamatban.
