Boldogság gyere haza... Miért vagyunk utolsók a rangsorban?

A címben szereplő mondat aktualitását néhány friss kutatás indokolja, amelyet a közelmúltban készített a Gallup és az Ipsos. Mindkét kutatás az országok boldogság-rangsorát kívánta feltérképezni, és bár a felmért országok sz

A címben szereplő mondat aktualitását néhány friss kutatás indokolja, amelyet a közelmúltban készített a Gallup és az Ipsos. Mindkét kutatás az országok boldogság-rangsorát kívánta feltérképezni, és bár a felmért országok száma különbözött, miránk, magyarokra nézve ez aligha fontos információ, tekintettel arra, hogy mindkét esetben a sor legvégén végeztünk. Az eredményt nemrégiben a televízióban is láthattuk, de ezúttal a fókuszt a show helyett inkább a háttérre fordítanánk.

A Hogan tesztek immár 2 éves hazai használata után szakembereinket csak kevéssé lepte meg az eredmény, amely úgy hisszük, hogy a személyiségben gyökeredzik. Mivel a ma már 30 nyelven és 40-nél is több országban elérhető Hogan tesztek lokalizációja során minden országnak kötelező a saját nemzeti normáját létrehoznia, az Assessment Systems Hungary-nek lehetősége nyílt összevetni a magyarokat másokkal. Jelen esetben, a boldogság kapcsán, a régóta ismert, alacsony önszabályozásunk egy gyakorlati következményére derült fény.

Az önszabályozás, vagy ahogy mások nevezik, érzelmi stabilitás, mint tudományos fogalom a boldogság hátterét ragadja meg. Alskálái tartalmazzák az irritabilitást, az aggodalmaskodást, a önvádat, a nyugtalanságot, a kiegyensúlyozatlanságot, a panaszkodást valamint a bizalmatlanságot,  a magyar norma pedig jelentősen elmarad nemcsak a nyugati országokétól, hanem még szomszédainkétól is. Az amerikai átlaggal összevetve például helyenként akár 30 percentilisnyi különbség adódik, ha ugyanazt a nyers pontszámot vetjük össze a két nemzeti átlaggal, ami egyértelműen arra utal, hogy aggódóbb, stresszesebb, hibáinkon őrlődőbb és bizalmatlanabb társadalmat alkotunk. Ezért is lehetséges, hogy egy hazánkban stabil és alapvetően nyugodt személy, külföldre menve, odakint szeszélyesnek, érzelmesnek és idegesebbnek fog tűnni. Ilyen személyiségpszichológiai háttérrel alighanem mindenki számára érthető, hogy boldogságindexünk miért alacsonyabb még azokénál is, akik fejletlenebbek vagy kevésbé biztonságosak hozzánk képest.

Bár a fent említett jelzőkből első pillantásra nem sok jó következik, nem szabad elfelejteni, hogy a személyiségben alapvetően nincs jó és rossz, még egy alacsony értéknek is vannak előnyei. Az alacsony önszabályozásunk éppen ezért egyben azt is eredményezi, hogy érzékenyebbek vagyunk a környezetünkre, éberebben élünk, több visszajelzésre vágyunk és többször kérünk tanácsot. Ezek miatt jobban tudunk tanulni a hibáinkból, lelkesebbek és rugalmasabbak vagyunk, akiket erősebben hajt a tenni akarás és a fejlődés.

A munka világára lefordítva ezek a jellemzők kifejezetten előnyösek a sales vagy a művészetek terén, de a nagyon magas önszabályozás hátrányaiból kiindulva jók a coachok, a tanácsadók és a vezetők, de még az elit vadászpilóták munkájában is.

A boldogság különben is relatív…