Mikor Vezet a Tisztességtelenség Sikerhez és Mikor Nem?
A megtévesztés rejtett útjai és határai az élet és munka területén.
Ami minden sikeres emberben közös, az az ambíció- az a képesség, hogy mindig elégedetlenek legyünk a saját teljesítményünkkel. Azonban, amikor az ambíció
A megtévesztés rejtett útjai és határai az élet és munka területén.
Ami minden sikeres emberben közös, az az ambíció- az a képesség, hogy mindig elégedetlenek legyünk a saját teljesítményünkkel. Azonban, amikor az ambíció szokatlanul magas szinteket üt meg, akkor nehézzé válik a kapzsiságtól való megkülönböztetése.
Gondolj a legsikeresebb emberre, akire csak ismersz! Legyen akár Nagy Sándor, Nelson Rockefeller, vagy az a Szilikon völgyi milliárdos, akit Twitteren követsz. A legtöbb ember sosem álmodott arról, hogy eléri azt, amit sikerült neki, a többi pedig valószínűleg feladná, amint felismerné, hogy miféle áldozatokat kell hozni az álmai eléréséhez.
Ez nem azért van, mert a legtöbb ember lusta áldozatokat hozni. Ez azért van, mert a legtöbb áldozat, amit meg kell hozni karrierünk során, szembe megy a morális értékeinkkel – vagy legalábbis nincsenek szinkronban az egyéb prioritásainkkal, azokkal, amiknek nincsen köze a sikerhez. Amikor teljesen arra fókuszálsz, hogy sikeresen haladjál előre, akkor nehéz pozitív emberi kapcsolatokat fenntartani (Emlékezz csak vissza az Aranypolgár vagy a Keresztapa 3 magányos végződésére).
"Mint pszichológiai tanulmányok százai kimutatták, kevés tulajdonság van, ami fontosabb a munka területén, mint a becsületesség."
Sokan ember arról ismert, hogy egyenes, őszinte, barátságos, jó munkatárs és barát, de nem gyakran gyakorolnak hatalmat vagy van nagy befolyásuk. Ez felvet egy fontos etikai kérdést: Mennyire ütközik a másokkal való jó kapcsolat azzal, hogy előrébb jussunk, mint ők? Másként kifejezve: kifizetődik a másokkal való jó kapcsolat?
A MEGBÍZHATÓSÁG HULLÁMVÖLGYEI
Ha elgondolkodunk a becsületességen a megfigyelő szempontjából – hogy gondolkodnak a becsületes személyek rólunk – akkor egyszerűen megkapjuk a választ. Amint pszichológiai tanulmányok százai kimutatták, kevés tulajdonságra tartanak nagyobb igényt a munkában, mint a megbízhatóság, és ez különösen igaz a menedzsment és vezetői pozíciókban. A legjobb módszer, hogy megjósoljuk, hogy mennyire lesz hajlamos egy vezető etikátlan viselkedésre, az az, hogy megkérdezzük a beosztottjait, hogy mennyire bíznak benne. Ezzel szemben, amikor vezetőket kérdezünk – vagy általában embereket- hogy értékeljék a saját megbízhatóságukat, kevés ember fogja elismerni, hogy nem őszinte vagy erkölcstelen (és azok, akik igen, azok még így is etikusabbak, mint sokan, akik nem).
Ez azt jelenti, hogy a tisztességtelenségnek van egy világos oldala is. Példaképp, a csalás és hazugság nagyobb kreativitással társul. Ennek van is valóságalapja, hiszen kell egyfajta képzelőerő a valóság eltorzításához és a rendszeresen hazudozóknak egyaránt fejben kell tartaniuk az igazságot és annak alternatív változatát is.
"A rendszeresen hazudozóknak aktívabba kell tartani elméjüket, hiszen egyaránt észben kell tartani az igazságot és annak alternatív verzióját is."
Másképpen, ahogy Mark Twain mondta, „ha az igazat mondod, nem kell semmire emlékezned”. Természetesen minden társadalom valamilyen szinten bátorítja a csalásokat a hétköznapokban – ezekre gyakran úgy utalunk, mint „ártatlan hazugságok”. Amikor a barátaid vagy kollégáid az elismerésedet kérik és pozitív feedbackre vágynak, akkor általában bölcsebb, ha tartózkodsz arról, hogy teljes mértékben a kendőzetlenül kinyilvánítsd a véleményedet. Teljes mértékben elviselhetetlen lenne együtt élni másokkal, ha kegyetlenül őszinték lennénk.
HOGYAN SEGÍTHETNEK RAJTAD AZ ÖNBECSAPÁSOK?
Néhány előnye is van annak, ha nem vagyunk őszinték önmagunkkal, amire a pszichológusok úgy utalnak, hogy önbecsapás. Például meggyőzni magunkat, hogy a dolgok jobbak, mint amilyenek valójában, az segít fenntartani az optimizmust és boldogságot, és ezt szubjektíven nézve, ha az a célunk, hogy jól érezzük magunkat, akkor ez egészen kényelmes megoldás.
Ami talán fontosabb, hogy önmagunk becsapása, az egy hatékony stratégia mások átverésére is; ha elhisszük saját hazugságainkat, akkor úgy hazudhatunk másoknak, ha azt mondjuk, amit mi magunk igaznak érzünk, ami mások számára nehezebbé teszi, hogy kiismerjenek minket.
Néhány esetben – beleértve a leginkább formabontó vezetőket és előadókat –a realitás eltorzítása az egyik legkritikusabb eleme a hatalmas vízióknak. Másképp kell látni a dolgokat ahhoz, hogy meg tudjunk győzni másokat, hogy velünk dolgozzanak, és hogy megvalósítsák az alternatív képzeteinket.
A TISZTESSÉGTELENSÉG KORLÁTAI
Végtére, a tisztességtelenséggel a fő probléma, hogy hagyja az élősködő embereket, hogy a csoport költségein éljenek. Míg az erkölcstelen viselkedésért az egyén maga fizet meg – gondoljunk csak Machiavellire vagy Frank Underwoodra a House of Cardsból – az eredmény mindig kevésbé kívánatos mások számára. Amikor a szervezetek és társadalmak tolerálják az önző viselkedést, akkor általában felülmúlják hosszú távon az őszintébb és önmagukkal kevésbé eltelt (vagy legalábbis nagyobb csoportszellemű) versenytársakat.
Ez segíthet megmagyarázni az erős pozitív korrelációt az átláthatóság és a világ egy főre eső GDP rangsora között. Bármely országban, ahol az emberek úgy gazdagodnak meg és jutnak hatalomhoz, hogy közben áthágják a szabályokat, egy ország sikere összességében azon múlik, hogy ezek személyek arányát egy minimális szinten tartsa.
"Röviden, a tisztességtelenség előnyei rövidtávúak és egyéniek. A tisztességesség előnyei hosszú távúak és kollektívek."
Röviden, a tisztességtelenség előnyei rövidtávúak és egyéniek. A tisztességesség előnyei hosszútávúak és kollektívek. Habár, ami jó a csoportnak, az általában jó az egyénnek is, míg, ami jó az egyénnek az sokkal ritkábban jó a csoportnak – főként akkor, ha az különösen tisztességtelen emberekből áll.
Garai Judit
Forrás: http://www.fastcompany.com/3059536/when-dishonesty-does-and-doesnt-lead-to-success