A kevesebb több? Szabadság az új Munka Törvénykönyve szerint
Minden munkavállaló számára kardinális kérdés, hány nap szabadságra jogosult egy évben. Hogyan alakul a rendes szabadság mértéke az új Munka Törvénykönyve szerint? A kérdésre egy szokásos jogászi fordulattal tudok válaszolni: az
Minden munkavállaló számára kardinális kérdés, hány nap szabadságra jogosult egy évben. Hogyan alakul a rendes szabadság mértéke az új Munka Törvénykönyve szerint? A kérdésre egy szokásos jogászi fordulattal tudok válaszolni: az attól függ. Lehet ugyanis kevesebb is, mint ami a hatályos szabályok alapján jár, de lehet több is. Nézzük végig a vonatkozó szabályokat, számoljunk együtt!
A rendes szabadság az új törvény szerint is alapszabadságból és pótszabadságból áll. Az alapszabadság minden munkavállalót alanyi jogon megillet, pótszabadság viszont csak valamilyen külön feltétel esetén jár. Különbség, hogy a mostani szabályozás szerint az alapszabadság mértéke az életkorral arányosan növekszik. Az új törvény viszont egységesen 20 napban állapítja meg az alapszabadságot, az életkor alapján pedig pótszabadságként járnak további napok a munkavállalónak, mégpedig ugyanolyan számban, mint ma. Például, egy 41 éves munkavállalónak 8 munkanap pótszabadság jár, tehát ugyanúgy 28 munkanap rendes szabadsága lesz, mint a mai törvény szerint.
Van azonban egy fontos különbség. Az új Munka Törvénykönyve ugyanis megengedi, hogy az életkor alapján járó pótszabadság mértékétől kollektív szerződés akár a munkavállaló hátrányára is eltérhessen. Tehát, az életkor alapján járó plusz napok kollektív szerződésben csökkenthetők, ezért előfordulhat, hogy egy munkavállaló rendes szabadsága emiatt kevesebb lesz.
Szintén csökkentő tényező, hogy az új szabályozás szűkíti azoknak az időtartamoknak a körét, amelyekre tényleges munkavégzés hiányában is jár szabadság. A hatályos Mt. szerint ide tartozik például a keresőképtelen betegség, vagy a szülési szabadság időtartama. Például, ha a munkavállaló a teljes 2011-es évben beteg volt, az éves rendes szabadságára ekkor is jogot szerzett. Ezt a munkahelyre való visszatérésekor kell neki kiadni, vagy ha a munkaviszony megszűnik, úgy pénzben megváltani. Az új törvény tehát szűkebben határozza meg a rendes szabadságra jogosító távollétek időtartamát. Így például a keresőképtelen betegségből naptári évenként csak 30 napot lehet figyelembe venni. Ez is eredményezhet olyan helyzetet, hogy a munkavállalónak kevesebb szabadság jár.
Vannak azonban olyan változások is, amelyek növelik a rendes szabadság mértékét. Így például az új törvény megőrzi azt a már 2012. január 1-jétől hatályos változást, miszerint a szülői pótszabadság nem csak a gyermek nevelésében nagyobb részt vállaló szülőt, hanem mindkét szülőt megilleti. Az is újdonság, hogy a fogyatékos gyermekek után további két munkanap pótszabadság jár majd. Számomra indokolhatatlan a hatályos szabályozásban, hogy az összes fogyatékkal élő személy közül miért csak a vak munkavállalónak jár 5 munkanap pótszabadság. Ezt az erősen diszkriminatív szabályt korrigálja az új Mt. azzal, hogy ezt a plusz 5 napot mindenkinek biztosítja, akinél a rehabilitációs szakértői szerv legalább 50%-os egészségkárosodást állapított meg.
Az már igazi jogértelmezési csemege, hogy vajon hogyan változik az ifjú apákat megillető távollét. Az új törvény szerint az apának gyermeke születése esetén öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár. A jelenlegi Mt. (nem pótszabadságként, hanem munkaidő-kedvezményként) szintén 5 napot biztosít, de nem ad külön szabályt ikrek esetére. Így a törvény úgy is értelmezhető, hogy ikrek esetén is csak 5 nap jár, de akár úgy is, hogy gyermekenként jár 5 nap, hármas ikrek esetén például 15. (A rejtvényeket kedvelő Olvasó azon is elgondolkodhat, hány nap jár az apának a mostani és az új törvény alapján akkor, ha tíz perc különbséggel, de két nőtől születik gyermeke.)
Hozzá kell még tenni, hogy kollektív szerződés bármely pótszabadság mértékétől eltérhet a munkavállaló javára. Tehát, önmagában a törvény alapján nem lehet megmondani, kinek jár majd több, kinek kevesebb rendes szabadság. Ehhez ismeri kell az adott munkavállalóra alkalmazandó kollektív szerződés rendelkezéseit is.
Egy nagyon egyszerű intézmény, a rendes szabadság mértéke kapcsán vetettük tehát egybe a hatályos és a július 1-jén hatályba lépő új Munka Törvénykönyvét. Már itt is látható, milyen sok tényezőt kell egyszerre mérlegelni ahhoz, hogy ki tudjuk jelenteni, van-e változás, és ha igen, az pozitív vagy negatív irányú-e a munkavállaló szempontjából. Javaslom ezért, kezdjünk gyanakodni, ha sommás értékeléseket hallunk egy-egy szabály megváltozásáról. Úgy tűnik, az új munkajogban van, amikor a kevesebb több, és amikor a több kevesebb.
Hozzászólni, valamint a hozzászólások és a teljes bejegyzés olvasásához kattintson, az Új Munka Törvénykönyve oldalra
