A többműszakos munkarend és a műszakpótlék
A műszakban dolgozó munkavállalókat érintő alapvető változás, hogy az új Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint a többműszakos munkarendben működő munkáltató munkavállalói nem minden esetben lesznek jogosultak műszakpótlékra. A mu
A műszakban dolgozó munkavállalókat érintő alapvető változás, hogy az új Munka Törvénykönyve (Mt.) szerint a többműszakos munkarendben működő munkáltató munkavállalói nem minden esetben lesznek jogosultak műszakpótlékra. A munkáltató így akár olyan esetben is élhet a többműszakos munkarend nyújtotta rugalmasabb munkaidő szabályokkal, amikor az érintett munkavállalókat egyébként műszakpótlék nem illeti meg. A másik legfontosabb változás, hogy – mint oly sok esetben az új Mt. mellett – a felek megállapodása jelentősen eltérhet a műszakpótlék törvényi szabályaitól.
Az új Mt. szerint többműszakos munkarendről van szó, ha a munkáltató tevékenységének tartama hetente eléri a 80 órát. Ez azt jelenti, hogy legalább 2, heti 40 órás teljes munkaidőre szerződött munkavállalókból álló műszakot kell foglalkoztatnia. Nem állapítható meg a többműszakos munkarend „ölelkező műszakok” esetén, tehát ha a két 8-8 órás műszak részben egybeesik. Például, ha a délelőtti műszak 6-14 óra között, a délutáni pedig 12-20 óra között dolgozik, úgy a munkáltató napi 14, heti 70 órát üzemel, ami még kevés a többműszakos munkarend megállapításához. A heti 80 órát elérő tevékenység mellett viszont már alkalmazhatóak a többműszakos munkarendhez kötődő rugalmasabb munkaidő szabályok. Ilyen rendelkezés például, hogy akár hathavi munkaidőkeret is bevezethető, rövidebb (8 óra) a napi pihenőidő, vagy vasárnapra is beosztható rendes munkaidő.
A többműszakos tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalónak nem feltétlenül jár műszakpótlék. Ennek további feltétele, hogy a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik. Azaz, munkavállalónak rendszeresen más és más időpontban kell elkezdenie a napi munkaidő teljesítését. Például egyik héten reggeli 8-kor, a következő héten délután 2-kor kezdődik a munkaideje. Így – a mai szabályozással egyezően – nem jár pótlék az „állandó műszakban”, például mindig délután, vagy mindig éjszaka dolgozó munkavállalónak.
Az új Mt. igen rugalmassá teszi a bérpótlékokra vonatkozó törvényi szabályokat, amelyektől kollektív szerződésben a felek teljes mértékben eltérhetnek. Nincs ez másként a műszakpótlék esetén sem. Az új Mt. szerint a műszakpótlék mértéke 30%, amely a 18 és a 06 óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén jár. A mai szabályozással szemben tehát a törvény nem tesz különbséget délutáni és éjszakai műszak között, hanem egy egységes pótlékra jogosító időszakot állapít meg.
A műszakpótlékra vonatkozó törvényi rendelkezéseket azonban kollektív szerződés szabadon felülírhatja és a munkaszerződésben is számos ponton el lehet térni a törvénytől. Nézzük meg, milyen eltérési lehetőségek jöhetnek szóba!
Egyrészt, a törvény szerint a bérpótlékok számítási alapja a munkavállaló alapbére. A pótlékalap azonban kollektív szerződésben, vagy akár munkaszerződésben ettől eltérően, akár a munkavállalóra hátrányosabban is megállapítható. Például lehet egy fix összeg (a mindenkori minimálbér), a távolléti díj, vagy a személyi alapbér 50%-a stb. Másrészt, kollektív szerződés a műszakpótlék mértékét, vagy a jogosultsági feltételeket is megváltozathatja. E körben is megengedett a munkavállaló hátrányára való eltérés.
Fontos eltérési lehetőség továbbá, hogy a felek a munkaszerződésben műszakpótlék helyett havi átalányt is megállapíthatnak. Azaz, nem kötelező minden bérfizetésnél ténylegesen számfejteni a műszakpótlékot, hanem – megállapodás alapján – az átalányként is fizethető. Ilyen esetben a felek egy hosszabb időszak alapulvételével határozzák meg, hogy nagyjából milyen összeget kap a munkavállaló műszakpótlék címén. Ezt az összeget a munkáltató átalányként folyósítja a jövőben, anélkül, hogy azzal tételesen elszámolnak. Az átalány persze csak akkor szabályos, ha valóban átlagos értéket jelent.
Végül, a műszakpótlék esetében az új törvény lehetővé teszi, hogy azt a felek beépítsék az alapbérbe. Ez a technika jelenleg kifejezetten tilos. Az új Mt. szerint ugyanakkor a felek kollektív szerződésben, vagy munkaszerződésben megállapodhatnak úgy is, hogy a munkavállaló alapbére már magában foglalja a műszakpótlékot is. A törvény ebben az esetben nem követeli meg, hogy a felek valamilyen átlagos értékből induljanak ki. Álláspontom szerint arra nincs lehetőség, hogy a minimálbérnek megfelelő alapbérbe kerüljön beépítésre valamely pótlék. A minimálbér ugyanis minden munkavállalót, bármiféle munkakörülményre tekintet nélkül megillet, így rendeltetésellenes joggyakorlás volna, ha a minimálbérnek megfelelő alapbérbe a felek bármilyen bérpótlékot beleértenének.
Hozzászólni, valamint a hozzászólások és a teljes bejegyzés olvasásához kattintson, az Új Munka Törvénykönyve oldalra
