És ami velünk marad az 1992-es Mt.-ből
2012. július 1-jével hatályba lépett az új munka törvénykönyve, és szabályait a fennálló munkaviszonyokban is alkalmazni kell. Három fontos területen azonban jövő január 1-jéig várni kell a hatályba lépésre, és idén még az 19
2012. július 1-jével hatályba lépett az új munka törvénykönyve, és szabályait a fennálló munkaviszonyokban is alkalmazni kell. Három fontos területen azonban jövő január 1-jéig várni kell a hatályba lépésre, és idén még az 1992. évi törvény szabályait kell alkalmaznunk. Ezek a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás, a szabadság és a távolléti díj számítása.
Miközben a munkaszerződést módosítani csak a felek közös megegyezésével lehet, szűk körben mind a régi, mind az új munka törvénykönyve (Mt.) lehetővé teszi, hogy a munkáltató egyoldalú utasítással, átmenetileg ne a szerződésben foglaltak szerint foglalkoztassa a munkavállalót. Ez érintheti a munkavállaló munkakörét (átirányítás), a munkavégzés helyét (kiküldetés) és azt a munkáltatót is, akinek a javára munkát kell végezni (kirendelés). Például, ha a munkáltató átmenetileg nem tudja foglalkoztatni budaörsi telephelyén a raktáros munkavállalókat, elrendelheti, hogy egy hónapig a szentendrei összeszerelő üzemben dolgozzanak. Ilyenkor tehát átmenetileg változik a munkavállalók munkaköre és munkavégzés helye is.
A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásnak több alapvető korlátja van, így például nem járhat a munkavállaló aránytalan sérelmével. A legfontosabb megkötés, hogy csak ideiglenesen kerülhet rá sor. Az új törvény sok részletszabályt elhagy az 1992. évi Mt.-hez képest, de épp az időbeli korlát kapcsán szigorúbb. A régi Mt. szerint, az átirányítás, kiküldetés, kirendelés nem haladhatja meg naptári évenként a 44 munkanapot, összesen pedig évente legfeljebb 110 munkanap lehet, amikor a munkavállaló nem a munkaszerződése szerint dolgozik. Az új törvény ezt a 44 napos korlátot nem fajtánként, hanem összesen írja elő, bár meg kell jegyezni, hogy kollektív szerződés ennél magasabb felső limitet is meghatározhat. Éppen a naptári évre számított felső határra tekintettel, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra 2012-ben még a régi Mt. szabályait kell alkalmazni.
A szabadság mértékének megállapítása és kiadása is szorosan kötődik a naptári évhez. Éppen ezért ezek a rendelkezések is csak 2013. január 1-jétől változnak. Azaz, 2012-ben még senkinek a szabadsága nem csökken vagy növekszik az új Mt. miatt, és a kiadási szabályokat is az eddigiek szerint kell betartani (lásd részletesen az erről szóló külön bejegyzéseket). Az új Mt. megszünteti azt a szabályt, hogy a gyermek ápolása, gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot a munkavállalóval kötött megállapodás alapján pénzben meg lehet váltani. 2012. december 31. napjáig azonban még érvényesen köthető ilyen megállapodás. A rendes szabadság mellett a betegszabadság, a szülési szabadság és a fizetés nélküli szabadságok (egyéb munkaidő-kedvezmények) szabályai is csak az év végével fognak változni.
Az új Mt.-vel megszűnik a munkajogi átlagkereset. Így 2012. július 1-je után, ha a munkavállalónak munkavégzés hiányában is díjazás jár, azt távolléti díjként kell számítani. Valóban nem volt sok logika abban, hogy egyes távollétekre miért átlagkereset (pl. felmentési idő), másokra pedig miért távolléti díj járt (pl. szabadság). Az új törvény azt is megváltoztatja, hogy hogyan kell kiszámítani a távolléti díjat. Ezek az új számítási szabályok azonban csak január 1-jétől alkalmazandóak. Tehát, bár az átlagkereset már július 1-jével megszűnik, és minden olyan esetben, ahol eddig átlagkeresetet számítottunk, távolléti díjjal kell majd kalkulálni (pl. végkielégítés), ennek számítási szabályaira az év végéig még az 1992. évi Mt. az irányadó.
Furcsa módon azonban már július 1-jétől is alkalmaznunk kell azt a szabályt, amely szerint a munkavállalót a távolléti díjon felül bérpótlék is megilleti, ha a munkavégzés alóli mentesülés tartamára irányadó munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult. Például, ha a munkavállaló olyan napon megy szabadságra, amelyre éjszakai munkavégzésre volt beosztva, részére a távolléti díjon felül az éjszakai pótlékát is ki kell fizetni. Ez azért jelent problémát, mivel az új Mt. szerint ilyen esetben az így kifizetett pótlékot a távolléti díj számításánál nem kell figyelembe venni. Idén azonban még a régi Mt. szerint számítjuk a távolléti díjat, amelynek részét képezik a rendszeres bérpótlékok is. Így elképzelhető, hogy egyes távollétekre a munkavállalót megillető pótlékot kétszeresen is figyelembe kell venni: egyszer a távolléti díj részeként, egyszer pedig a távolléti díjon felül kifizetve.
E három különösen fontos jogintézmény mellett az 1992. évi Mt. persze még több területen velünk marad. Ha másként nem is, a hároméves elévülési időre tekintettel az akár 2015-ben megindított munkaügyi perekben is előkerülhet még a most hatályát vesztő 1992-es munkajogi kódex.
Hozzászólni, valamint a hozzászólások és a teljes bejegyzés olvasásához kattintson, az Új Munka Törvénykönyve oldalra
