Fegyelmi büntetések
Minden munkahelyen vannak fegyelmi problémák. Legyen mégoly alapos a kiválasztási eljárás, működjön akár a legkorszerűbb teljesítmény-értékelési rendszer, mindig vannak munkavállalók, akik nem megfelelően teljesítik kötelezetts
Minden munkahelyen vannak fegyelmi problémák. Legyen mégoly alapos a kiválasztási eljárás, működjön akár a legkorszerűbb teljesítmény-értékelési rendszer, mindig vannak munkavállalók, akik nem megfelelően teljesítik kötelezettségeiket (pl. igazolatlan hiányzás, italozás munkaidőben, utasítás jogellenes megtagadása, összeférhetetlen viselkedés kollégákkal, ügyfelekkel stb.). A munkáltató joga, hogy ilyen esetben "fegyelmezzen", amelynek azonban szigorú törvényi korlátai vannak. Ezek a keretek jelentősen módosulnának az új Munka Törvénykönyve tervezete szerint.
A kötelezettségszegő munkavállaló felelősségre vonása több formában történhet. Legsúlyosabb esetben a munkaviszony – akár azonnali hatályú – megszüntetése a megfelelő reakció. A skála másik végpontja, amikor a munkáltató csak meginti, figyelmezteti munkavállalóját, hogy az adott magatartástól a jövőben tartózkodjon. A "fegyelmi büntetések" e két végpont között helyezkednek el. Olyan esetekről beszélünk tehát, ahol nem indokolt a munkaviszony megszüntetése, de súlyosabb szankcióra van szükség, mint egy egyszerű figyelmeztetés. A fegyelmi problémák nagyobb része éppen ebbe a kategóriába esik.
Nézzünk erre egy példát! Ha a munkavállaló napokon keresztül nem veszi fel a munkát, anélkül, hogy távollétét menthető okkal kimentené, és a munkáltató megkereséseire nem válaszol, úgy munkaviszonya akár rendkívüli felmondással is megszüntethető. Tartalmilag ugyanez a kötelezettség sérül, amikor a munkavállaló csak pár percet késik munkahelyéről. Ilyen esetben az írásos figyelmeztetés is elég lehet. De mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló rendszeresen késik, vagy engedély nélkül hamarabb megy haza, esetleg félig fals indokokkal el-eltűnik egy-egy napra? Ezekre az esetekre lehet megfelelő reakció az egyszerű figyelmeztetésnél súlyosabb büntetés.
A fegyelmi felelősséget a hatályos Munka Törvénykönyve az "egyéb hátrányos jogkövetkezmény" cím alatt szabályozza (109. §). Ilyen jogkövetkezményt azonban szigorúan csak kollektív szerződés alapján van mód alkalmazni. Ebből eredően a munkáltatók mintegy kétharmad részérénél – ahol nincs kollektív szerződés – ezzel az intézménnyel nem lehet élni. Éppen ezért nagyon fontos változás az új Mt. tervezetében, hogy a munkáltató a munkaszerződés alapján is élhet hátrányos jogkövetkezménnyel vétkes kötelezettségszegés esetén, ha nem áll kollektív szerződés hatálya alatt (56. §).
Hangsúlyozni kell, hogy a tervezet szerint a munkaszerződésben megállapítható hátrányos jogkövetkezményekre számos törvényi korlát vonatkozik. Így elvi éllel rögzítené az új törvény, hogy a szankció csak a kötelezettség súlyával arányos lehet. Ahogy most is, tilos marad a munkavállaló személyhez fűződő jogát vagy emberi méltóságát sértő büntetés. Nem engedhető meg tehát a kötelezettségszegő munkavállaló nyilvános megszégyenítése, vagy nevének kifüggesztése. Az új Mt. átvenné a bírói gyakorlatban kimunkált azon szabályt, amely alapján fegyelmi büntetésként a munkaviszony feltételei (pl. valamely bérelem mértéke) csak határozott időre, ideiglenesen módosíthatók. Szintén a gyakorlat emelkedne törvényi erőre azzal a szabállyal, hogy a munkáltató nem alkalmazhat egyszerre kétféle szankciót ugyanazért a kötelezettségszegésért. Azaz, a munkáltató nem élhet hátrányos jogkövetkezménnyel olyan ok miatt, amelyet a munkaviszony megszüntetésének indokaként is megjelöl. Döntenie kell tehát, hogy a munkavállalót elbocsátja, vagy például megelégszik azzal, hogy alapbérét egy hónapra 20%-kal csökkenti. Végül, a tervezet szerint a vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében nem haladhatja meg a munkavállaló egyhavi alapbérét.
A fenti garanciák mellett azonban van egy szembeötlő hiányosság. A ma hatályos Mt. szerint kollektív szerződés is csak akkor hatalmazhatja fel a munkáltatót egyéb hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására, ha mellette meghatározza a szankciók kiszabására vonatkozó eljárás rendjét is. Például, meg kell határozni, hogy milyen határidőkön belül, milyen vizsgálat alapján kell megállapítani a kötelezettségszegést, ennek során a munkavállalót és képviselőjét milyen formában kell meghallgatni stb. Az eljárási szabályok hasonló kimunkálását az új törvény tervezete nem követelné meg. Csak annyit rögzít, hogy a hátrányos jogkövetkezménnyel járó intézkedést írásba kell foglalni, indokolni kell, valamint előírja, hogy az intézkedésre csak 15 napos szubjektív, illetve 1 éves objektív határidőn belül kerülhet sor.
Fel kell hívni a figyelmet azonban, hogy a munkáltatónak is érdeke, hogy a hátrányos jogkövetkezmény kiszabására csak alapos vizsgálat után, körültekintő, a munkavállaló álláspontját is megismerő eljárásban kerüljön sor. Csak ezek után hozható megfelelően indokolt határozat, amely kiállhatja a bírósági felülvizsgálat próbáját. Nem változik ugyanis az a szabály, hogy a hátrányos jogkövetkezményt megállapító intézkedéssel szemben a munkavállaló 30 napon belül keresettel élhet a munkaügyi bíróságnál. Egy esetleges munkaügyi per kockázatai mellett persze maga a "fegyelmi büntetés" is csak akkor érheti el célját, ha annak megalapozottságát a munkavállaló is beláthatja, elfogadhatja. Ez pedig csak megfelelő eljárás után, részletesen indokolt intézkedés mellett képzelhető el.
Hozzászólni, valamint a hozzászólások és a teljes bejegyzés olvasásához kattintson, az Új Munka Törvénykönyve oldalra
