Hárman párban: munkaviszony több munkáltatóval
Lehet-e valakinek egyszerre két munkáltatója? El tudja képzelni, hogy a munkaszerződése alapján több cégnek is dolgozik? A munkaviszony hagyományos képéhez képest eretneknek tűnik a gondolat, hogy egynél több munkáltatóval is lehet
Lehet-e valakinek egyszerre két munkáltatója? El tudja képzelni, hogy a munkaszerződése alapján több cégnek is dolgozik? A munkaviszony hagyományos képéhez képest eretneknek tűnik a gondolat, hogy egynél több munkáltatóval is lehet munkaviszonyban állni. Ha másért nem, hát azért, mert általában egy főnök is untig elég.
Napjainkban azonban számos olyan helyzetet láthatunk, ahol a munkaviszony nem a klasszikus, kétszereplÅ‘s felállásban működik. Az épÃtkezésen dolgozó segédmunkást munkáltatója mellett olykor a kÅ‘műves munkákért felelÅ‘s fÅ‘vállalkozó, olykor pedig a generálkivitelezÅ‘ is utasÃtja. A könyvelÅ‘iroda munkatársa hónapok óta egy kiemelt ügyfél könyveit ellenÅ‘rzi, többet látja az ügyfél igazgatóját, mint saját fÅ‘nökét. Egy másik munkáltató nem tart fenn humánpolitikai osztályt, a varrógépek mellett ülÅ‘ alkalmazottakat egy közvetÃtÅ‘ cégen keresztül veszi fel. Ha esetleg megszaporodnak a megrendelések, nem is köt varróival munkaszerzÅ‘dést, hanem csak kölcsönzi Å‘ket egy munkaerÅ‘-kölcsönzÅ‘ cégtÅ‘l. Csak néhány példát emlÃtettem azokra az egyre szaporodó helyzetekre, amikor oldódik a munkaviszony kétpólusú jellege. Az elsÅ‘re furcsának tűnÅ‘ felállás tehát nem is olyan ritka.
Az új Munka Törvénykönyve elÅ‘készÃtésekor az egyik célkitűzés az volt, hogy nagyobb teret kell biztosÃtani a hagyományostól eltérÅ‘, ún. atipikus foglalkoztatási formáknak. E cél érdekében az új munkajogi kódex több olyan munkaviszony tÃpust is szabályoz, amelyek eddig nem szerepeltek a magyar munkajogban. Az újdonságok egy része éppen olyan helyzeteket hoz létre, amikor nem két, hanem több fél szerepel a munkaviszonyban. Ilyen eset az, amikor több munkáltató állapodik meg a munkavállalóval egy munkaszerzÅ‘désben az adott munkakörbe tartozó feladatok ellátásáról [új Mt. 195. §].
A több munkáltatóval létesÃtett munkaviszonyban tehát egy munkavállaló és kettÅ‘ vagy több munkáltató köt munkaszerzÅ‘dést. A munkavállaló feladatait Ãgy több munkáltató részére teljesÃti, de egy munkaviszony keretében. Ez elképzelhetÅ‘ úgy, hogy munkaideje megoszlik az egyes munkáltatók között, és bizonyos óraszámot az egyik, majd munkaideje másik részét a másik részére dolgozik. Például, ha két kis cég önállóan nem tudna felvenni egy adminisztrátort, megegyezhetnek, hogy közösen kötnek munkaszerzÅ‘dést egy munkavállalóval, aki mindig a feladatok mennyiségéhez igazodóan dolgozik egyiküknek, illetve a másiknak.
Olyan eset is lehetséges, amikor a munkavállaló egyidejűleg dolgozik minden munkáltató számára. Például, egy irodaházban négy cég működik, akik közösen foglalkoztatnak egy portást. Ebben az esetben nagyon nehézkes lenne nyilvántartani, hogy a portás éppen melyik cég részére vesz át küldeményt, kinek az ügyfelét igazÃtja útba, vagy kiknek ad át üzenetet. Ehelyett a portás munkaidejében mind a négy munkáltatnak rendelkezésére áll, akik elÅ‘re meghatározott arányban (pl. egyenlÅ‘en) osztják meg maguk között a foglalkoztatásával kapcsolatos költségeket.
A több munkáltatóval létesÃtett munkaviszony tehát azokban a munkakörökben lehet jó választás, ahol egy munkáltató egyedül nem tudná hatékonyan foglalkoztatni a munkavállalót. A konstrukció elÅ‘nye, hogy a munkavégzés egy munkaviszony alapján történik. Ennek hiányában ezek a helyzetek csak úgy lennének megoldhatók, hogy a munkavállaló minden munkáltatóval köt egy részmunkaidÅ‘s munkaszerzÅ‘dést, amelyek párhuzamosan állnak fenn. Ez azonban többszörös adminisztrációs teherrel jár, és számos munkajogi szabály betartását elég nehézkessé teszi.
A törvény a több munkáltatóval létesÃtett munkaviszonyra csak néhány elÅ‘Ãrást tartalmaz. A munkaszerzÅ‘désben kötelezÅ‘en meg kell állapodni arról is, hogy a munkabér-fizetési kötelezettséget melyik munkáltató teljesÃti. Ez csak annyit jelent, hogy a munkabérét ki folyósÃtja a munkavállalónak. EttÅ‘l függetlenül kell rendezniük a munkáltatóknak egymás között, hogyan osztják el a foglalkoztatással kapcsolatos költségeket. A munkáltatók a munkavállaló bármely munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek (pl. elmaradt munkabér, kárigény, jogellenes munkaviszony megszüntetés stb. esetén).
A munkaviszonyt – eltérÅ‘ megállapodás hiányában – bármely munkáltató megszüntetheti. Automatikusan megszűnik a jogviszony, ha a munkáltatók száma egyre csökken. Azt már nem rendezi a törvény, hogy a munkaviszony végén a felek egymással milyen szabályok szerint kötelesek elszámolni, Ãgy errÅ‘l is célszerű elÅ‘re megállapodniuk.
A részletszabályok hiányossága egyszerre vonzó és kedvezÅ‘tlen. Vonzó, hiszen Ãgy a felek a konkrét esethez igazodva, maguk rendezhetik a részletkérdéseket. Ez annál fontosabb, minél több munkáltató részese a munkaviszonynak. KedvezÅ‘tlen viszont annyiban, hogy a munkáltatók nem egy kész mintát kapnak, amelyet csak alkalmazniuk kell a gyakorlatban. IdÅ‘t, energiát, és – ha jogi segÃtséget vesznek igénybe – pénzt kell rászánniuk arra, hogy kidolgozzák a több munkáltatós munkaszerzÅ‘dés nekik megfelelÅ‘ változatát. RemélhetÅ‘leg a kreativitás igénye nem lesz akadálya az egyébként számos életszerű helyzetre jó megoldást jelentÅ‘ több munkáltatós foglalkoztatás elterjedésének.
Hozzászólni, valamint a hozzászólások és a teljes bejegyzés olvasásához kattintson, az Új Munka Törvénykönyve oldalra
