A látszat csal

Most, hogy a ’racionalizáció’, a leépítések és bizonytalanságok korát éljük, sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább? Mikor jövök én? Mit kellene másként csinálnom, hogy megmaradjon a munkahelyem? Egyáltalán ez az a m

Most, hogy a ’racionalizáció’, a leépítések és bizonytalanságok korát éljük, sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan tovább? Mikor jövök én? Mit kellene másként csinálnom, hogy megmaradjon a munkahelyem? Egyáltalán ez az a munkahely, ami nekem való, vagy csak szorongásból maradtam itt már ennyi éve(t)? Hol kellene most ’tartanom’ (mert kortársaim és haverjaim már mind ... pozícióban vannak valahol!? Vállalhatok-e gyereket anélkül, hogy ne kerüljön veszélybe a munkába történő visszatérésem? Most, hogy Prüntyőke 3 éves lesz, szeretnék újra dolgozni, de mintha a munkaadók a kisgyerekes anyákat képességüket-vesztettként könyvelnék el...holott sokkal többet tudnak, mint a frissen a padból pattant menyecske vagy fiúcska.  Mihez értek én tulajdonképpen és miért nem dícsér (pontosabban miért cseszeget nonstop) a főnököm?

Nos, ha benned is hasonló kérdések dolgoznak nap, nap után, akkor érdemes számot vetned önmagaddal.  Volt egykor az a spontán, ambíciózus és roppant kreatív 19-20-22 éves lány/fiú és mára...hova is tűnt el belőled?  Ha azt mondom, „autópilóta üzemmódban” működsz, magadra ismersz?  Értsd: inkább hagyjuk, hogy az élet kijelölje számunkra az utat és sodródunk az árral, mintsem tudatosan megteremtjük saját lehetőségeinket.

A munka jelentése általában négy kategóriába eshet egy-egy embernél.

1. A munka mint megélhetés: a fizetésért dolgozunk, különösebb személyes bevonódás vagy elégedettség nélkül.  Azért dolgozunk, hogy valamit elérjünk ennek segítségével.  Készségeket és elégedettségérzést ettől még kaphatunk!

2. A munka mint karrier: sikert, teljesítményt és státuszt szeretnénk.  A karrierista számára a munka leginkább önmaga megvalósításáról, meghatározásáról, (ön)bizonyításáról és a dicsőségről szól.  Mindez persze adhat értelmet és beteljesülésérzetet számára

3. A munka mint elhivatottság: az ember úgy érzi, őt “hívja” egy bizonyos munka – akár külsőleg, vagy Isten, közösség által; akár belülről, egy képesség kifejezésre jutattásáról legyen szó.  Sokszor értjük ezalatt a személyes elkötelezettséget, kötelességet vagy ‘sors’-ot is.

4. A munka mint beteljesedés: itt már erősen érdekvezérelt (esetenként akár szenvedélyes) viszonyulásról van szó, azonban elhivatottságérzet nélkül!  Az ilyen emberek gyakran választanak nem hagyományosnak mondható karrierutakat, amelyek kielégítik a személyes érdeklődésüket azért cserébe, hogy nem kimagasló a pénzügyi jutalmazás, elismerés vagy presztízs.

Nos, Te hogy érzed, hova tartozol leginkább? Ha az 1)-es szekcióba (nem kevés ilyen ember van!), akkor ideje átgondolnod, hogy hol és mi lenne az, ami számodra egy ‘kifizetődőbb’ időtöltés lenne a jelenlegi helyhez képest.  Multinál dolgozva magam is tapasztaltam, hogy sokszor kecsegtettek ‘tehetséggondozással’, ‘karrier-létrával’, ‘szakmai fejlődéssel’, de lássuk be őszintén: a látszat sokszor csal. A szerződéskötés pillanatában oly jól hangzó karrier előrelépési tervek általában nagyon hamar elhalványulnak és belekényszerülünk egy szinte jegesre kitaposott rendszerbe, amelynek kanyarjait – akárcsak a síverseny sokadjára csúszó versenyzői – már nem tudjuk mi alakítani, mert egy kialakult rendszer elvárásait kell hoznunk, nem pedig önmagunk legjobb arcát.

Félreértés ne essék: nem azért, mert a multi (vagy magyar szervezet) gonosz, hanem azért, mert általában azt az apró tényt elfelejtik mindenhol, hogy egy embernek – azaz az alkalmazottnak – van egy személyisége, egy érdeklődési területe, képességei és készségei. Ezeket ha egy Venn kördiagramként képzeljül el, akkor a metszéspontjukban lesz az a pont, ami az adott embert leginkább megmozgatja, ahol valaki számára ideális munkakörről és szereposztásról beszélhetünk. 

Ha a fentiekbe csak szormorúan beletörődsz, az nem jó: van-e valami Terved, hogy hogyan fogsz változtatni? Mi lesz az az első lépés, amit megteszel, hogy elérd kitűzött személyes célodat? Ha ez utóbbi kérdésben még a kitűzött cél sincs kikristályosodva, akkor érdemes szakemberhez – legtöbbször coachhoz - fordulni, aki érdekeidet szem előtt tartva segíthet eljutni A-ból B-be.  A coach a hiedelmekkel ellentétben nem egy felsővezetői luxusprivilégium, hanem egy magánéleti és munkára is kiterjedő szakmai segítség azoknak, akik belátják, hogy megakadtak és most szeretnének továbbjutni.  Mert hidd el, a legtöbben vagy nem tudják, hogy számukra hol van ‘B’, vagy nem tudják, hogy megy az út oda.  Te hol tartasz?