A tölcsér jelenség - Te hol tartasz?

A Tölcsér jelenség – Te hol tartasz? Évek óta figyelem személyes interjú élményeimmel, és a LinkedIn segítségével, hogy mennyire beskatulyázzák a szervezetek az alkalmazottakat. Emberek, akik fiatal korukban tele voltak ambícióval,

A Tölcsér jelenség – Te hol tartasz?

Évek óta figyelem személyes interjú élményeimmel, és a LinkedIn segítségével, hogy mennyire beskatulyázzák a szervezetek az alkalmazottakat.

Emberek, akik fiatal korukban tele voltak ambícióval, tehetséggel, érdeklődési területekkel. Mostanra – tisztelet a kivételnek – pedig egy tölcsérrendszer szenvedő alanyaiként tengetik mindennapjaikat. Tölcsérrendszer alatt azt értem, hogy a felsőoktatásban szakosodott, megszerezte diplomáját, majd elkezdett egyre speciálisabb területen méginkább szakosodni. Picit tekintsünk el a hagyományosnak mondható foglalkozásoktól, mint pl. szakorvosok vagy jogászok és fókuszáljunk a gazdasági területre, ahol univerzálisabb készségcsomagokkal alkalmaznak embereket, akik azonban képtelenek más munkahelyen mást csinálni – csak azt, amit eddig is. És welcome to tölcsérjelenség. Ha értékesítőként kezdett el valaki ténykedni, szinte biztos, hogy ott ragad, hiába van már az 5. cégnél a pályája kezdete óta. Nem fogják behívni egy marketinges állásba, még akkor sem, ha e két terület „kéz a kézben jár” a szakirodalom szerint. Egy HR-es ha specializálódik a kompenzációk területésre, ritkán kap lehetőséget átnyergelni mondjuk a tehetség-gondozásra. (tréningek, fejlesztés, stb.). Példákból talán ennyi elég, hogy értsétek, mire gondolok. Manapság igen pici az esélye (értsd szinte lehetetlen), hogy valaki egy olyan pozíciót töltsön be egy új helyen, amit korábban csak rokonterületként látott, de érdekelné (nem az ügyvédből lett fogorvosra gondolok). A céget, aki új embert keres, nem érdekli. Nincs „ideje” betanítani egy embert valami újra, mert az nem kifizetődő. Azon persze ritkán gondolkodnak el, hogy sokkal többet vesztenek a vámon, mint amennyit nyernek a réven. T.i. gondoljunk bele. Kinek lesz nagyobb motivációja és ambíciója egy új munkahelyen jól teljesíteni: annak, aki 5-8-10 éve ugyanazt a területet és rutint csinálja, és ezt fogja 11. munkaévében is csinálni, vagy annak, aki nyitott az újra, kíváncsi, hogy ’az’ hogyan működik? Utóbbi meg fog látni dolgokat, amiket a régi rókák belefásultan elfogadtak, holott lehetne jobban is csinálni., ha másképp nézzük a dolgokat. A kérdés: milyen módszerekkel tudjuk önmagunkat „újra feltalálni”? Van-e arra eszközünk (mint munkavállalóknak és mint támogató coachoknak is), hogy valakinek a kezébe és fejébe ültessünk olyan eszközöket, amitől jobban meg tudja érteni saját működési területét (azaz ő hogyan/mivel ad hozzá értéket mások számára)? Hányan és miért vergődnek mostanság saját ismeretük hiánya miatt (érdeklődés, készségek, személyiség mire jó együtt)?