Külföld: Menjek vagy maradjak?
Pár hónappal ezelőtt az egyik munkatársam lelkesen mesélte, hogy a gyermeke több külföldi egyetemre is felvételt nyert. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne... Közben persze rájöttem, hogy az Y generáció számára tény
Pár hónappal ezelőtt az egyik munkatársam lelkesen mesélte, hogy a gyermeke több külföldi egyetemre is felvételt nyert. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne... Közben persze rájöttem, hogy az Y generáció számára tényleg az. Nekik hazánk, a főváros már szűk. Nyitva áll előttük Európa, sőt a világ is. Nemrég például egy lelkes mérnök jelölt keresett meg azzal, hogy az Emirátusokban szeretne tovább tanulni.
Egyrészt kicsit szomorú, hogy a tehetségek nem feltétlen hazánkat szolgálják. Mégis: irigylem ezt a generációt, tényleg nem ismerik a lehetetlen szót és csak rajtuk múlik, hogy mivé válnak. A mai késői húszas-harmincas nemzedék még arra szocializálódott, hogy itthon kell kijárni a neves egyetemeket, majd karriert építeni. A nyolcvanas évek első felében születettek sokkal, alaposabbak, megfontoltabbak, de ha úgy tetszik szorongóbbak is. Azt tanulták meg a szüleiktől, hogy nem jó gyakran munkahelyet váltani, hogy el kell viselni az autoriter főnököt, hogy nem kérhetnek csak úgy fizetésemelést stb... Megelégszenek azzal, ha stabil munkahelyünk van a mai világban és pont.
De valóban elég ennyi? Ha elindult a pályánk, akkor már örökre maradjunk? Megéri kockáztatni, más távlatokban gondolkodni? Annyi biztos: van még mit tanulnunk a fiatalabbaktól!
Amikor mindenképpen érdemes külföldre menni…
A kisváros, ahonnan származom, szinte kiürült. Nehéz már egy jó szakácsot találni. A szakmunkásokat nagyon könnyű külföldre csábítani. De miért is maradnának, ha máshol kb. háromszorosát keresik az itteni béreknek? A vendéglátásban dolgozóknak szintén érdemesebb menni, hiszen mégiscsak jobban megéri mondjuk Mallorcán vagy Salzburgban egy elegáns kávézóban pincérkedni, mint a Balaton parton. Ráadásul a munka mellett biztos alapokon tanulják a helyi nyelvet, ami a későbbiekben felbecsülhetetlen kincs. Néhányan hazatérve egy kis üzleti érzékkel saját éttermet vagy kávézót nyitnak a kint szerzett tapasztalatokból. Spórolás és tudatos karrierépítés, itt ez a kulcs.
Apropó nyelvtudás! Rendkívül sok olyan jelölttel találkoztam, akik CV alapján könnyen elkelnének, de a nyelvtudásuk nem megfelelő. Sajnos nekem is az a tapasztalatom, hogy hiába a sok tanfolyam, a hosszabb idejű anyanyelvi környezetben töltött idő felbecsülhetetlen érték. Ha a nyelvtudás miatt nem nyerjük el a megpályázott pozíciókat és megtehetjük, mindenképpen töltsünk el hosszabb időt anyanyelvi környezetben. Hazatérve versenyelőnyre tehetünk szert.
A legjobb, ha külföldön tanulunk, hiszen a kinti diplomák jól mutatnak az önéletrajzban. Számtalan országban létezik ingyenes felsőoktatási lehetőség. A külföldi ösztöndíjak megpályázása is jó ötlet. Népszerűek most a germán, francia területek és Kína. Számoljunk viszont azzal, hogy a kint élést biztosítanunk kell valamiből: érdemes legalább 4-6 órás munkákat vállalni.
Bővebben az aktuális pályázási lehetőségekről:
Ha a tanuláshoz még nem elegendő a nyelvtudásunk, akkor vegyünk részt önkéntes programokban vagy intenzív nyelvtanfolyamon. Önkéntesként dolgozhatunk oktatási, egészségügyi, kulturális intézményekben is. A munkánk ellentételezéséért kapunk fizetséget, biztosított a lakhatás. Fontos azonban tudnunk, hogy ezek a programok maximum fél-1 évre szólnak és sok helyen az életkort is korlátozzák.
Információk az önkéntes lehetőségekről:
Nyelvtanfolyamok külföldön:
http://kulfoldinyelvtanfolyam.lap.hu/
Hazatérve a motivációs levélben mindenképp emeljük ki, miért szakítottuk meg a munkaviszonyunkat egy külföldi időszakkal. A nyelvtanfolyam talán a legjobb indok. Általános szabály azonban az, hogy minél előbb megyünk, annál jobb és könnyebben magyarázható a CV-ben.
Amennyiben úgy döntünk, hogy munkát vállalunk, igyekezzünk a jelenlegihez hasonlót választani. Kitartással és szorgalommal külföldön is megállhatjuk a helyünket és az sem lehetetlen, hogy a szakmánknak megfelelő állást is sikerül betöltenünk. Előnyben vannak a kutatók, az egészségügyi dolgozók és a pszichológusok. Az északi országokban, a germán területeken és a tengerentúlon keresettek a külföldi szakemberek, de elengedhetetlen az adott ország nyelvének magas fokú ismerete.
A legtökéletesebb verzió persze a cégen keresztüli kiküldetés. Ha multinacionális vállalatnál dolgozzunk, mindenképp törekedjünk rá, kihagyhatatlan lehetőség. A hazatérést azonban alaposan készítsük elő, hogy ne érjenek minket váratlan meglepetések pl. olyan pozíció, ami nem szimpatikus.
Természetesen a jelenlegi élethelyzetünk határozza meg alapvetően a külföldi kiköltözést. Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket, és ha mindegyikre igen a válasz, ne gondolkozzunk!
-Hozzá fog járulni a szakmai előmenetelemhez vagy fejlődésemhez a kint töltött időszak? Pontosan mivel?
Pl. fejlesztem a nyelvtudásom, elsajátítok új készségeket, anyagiakban
-Van annyi tartalékom, hogy ha úgy adódik, egy ideig munka nélkül vagy szűkösebb anyagi keretek között is tudok élni?
-Készen vagyok később megtérülő áldozatokat hozni a fejlődésért?
Pl. más jellegű, kezdőbb munkát vállalni, elölről kezdeni
-Alaposan utána jártam minden lehetőségnek, ami szóba jöhet és biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobbat választottam?
