Az 5 leggyakoribb megbánás

Itt a nyár. Remélhetőleg sok pihenést és kikapcsolódást hoz mindenki számára. Gondolom, hogy ilyenkor több idő jut magunkra, családunkra és barátainkra. Remélem, hogy szakítunk időt önreflexióra is, hogy számba vegyük most az év

Itt a nyár. Remélhetőleg sok pihenést és kikapcsolódást hoz mindenki számára. Gondolom, hogy ilyenkor több idő jut magunkra, családunkra és barátainkra. Remélem, hogy szakítunk időt önreflexióra is, hogy számba vegyük most az év derekán hol tartunk 2013-as terveinkkel, céljainkkal. Helyes ilyenkor feltenni a kérdést mi az, ami sikerült, mit kell esetleg másként csinálni, hol kell módosítani az irányon, az előirányzott éves programon. Pergő, pezsgő életünkbe és a körülöttünk gyorsan változó világba belefér, hogy szükség van módosításra fél úton, mert júliust akár úgy is tekinthetjük, mint féléves mérföldkő a 2013-as cél megvalósítása terén. Tudom, hogy a legkönnyebb a magunkra szánt időt törölni a naptárunkból és valószínűleg a dolgos tavaszi hónapokban ez gyakran megtörtént, de most, remélem… talán… hátha több idő jut magunkra és szeretteinkre. Nemrég volt alkalmam betekinteni egy könyvbe, amely a haldoklók leggyakoribb megbánásaival foglalkozik. (szerzője Bronnie Ware: The Top Five Regrets of the Dying)

Ezek a következők voltak: 1.    "Bárcsak lett volna bátorságom a saját életem élni és nem mások elvárásainak megfelelni." Ez volt a leggyakoribb gondolat, ami lefordítva számomra azt jelenti, hogy az álmok mellett jobban ki kellett volna állni.

2.    "Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!" A mai gazdasági helyzetben nekem úgy tűnik talán ezt a legnehezebb megvalósítani, de el kell gondolkodnunk azon, hogy mi az, ami kötelező és mi az, ahol csak rajtunk múlik. Nem tudunk nemet mondani, mert egyszerűen nem súlyozunk…..vagy hajt a minél több pénz? De hova? Minek?

3.    "Bárcsak kimondtam volna, amit érzek!" Ha felvállaljuk érzéseinket, kimondjuk, amit legbelül átélünk akár egy kapcsolat kapcsán is, azzal nemcsak magunkon könnyítünk hanem valószínűleg az adott kapcsolatot is egy másik dimenzióba emeljük. Megérhet egy próbát?

4.    "Bárcsak ápoltam volna a nagy barátságokat!" A rohanó világban, túl terhelt életünkben könnyű elhanyagolni régi barátokat. Pedig, amikor számba vesszük életünket csak az számít kit szerettünk és ki szeretett minket.

5.    "Bárcsak boldogabb lettem volna!" Rájövünk, hogy a boldogság az választás kérdése, hogy meg merem-e tenni, lépni azt, ami nekem a boldogságot hozza. Ki merek-e lépni a középszerű kényelem biztonságából egy boldogabb lét felé? - merül fel a kérdés.

Hasonló gondolatokat boncolgat Marshall Goldsmith könyvében a What got you here won't get you there, ahol az utolsó fejezetben arra kér minket, hogy képzeljük el, hogy 95 éves fejjel visszatekintünk és a mostani énünknek 2013-ban adunk tanácsot arra vonatkozóan, hogy hogyan éljük le az életünk. Arra biztat, hogy ne halogassuk a boldogságot, ne kössük feltételekhez, hogy "majd boldog leszek, ha új munkahelyem lesz, vagy új lakásba költözöm"…..és így tovább. Találjuk meg a derűt és az elégedettséget abban, amit most csinálunk és megélünk! És ha nem találjuk, akkor változtatni mindig lehet, sőt kell is! Akár most az év derekán is. Ha támogató partner kell hozzá, akkor mi coachok mindig itt vagyunk. Biztatunk, drukkolunk, ha kell,  nógatunk és feltétlenül számon kérünk. Lehet, hogy nehéz elindulni, de mégis jobb, mint 95 évesen megbánni. És nyáron van időnk ezt végig gondolni….  Ugye?

 

Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó www.coachinghataroknelkul.hu

+36 30 942 2419 +36 70 772 2419