Egy más világ: vezetőből coach lettem I. rész

Prekoncepciók és az első meglepetések „Amikor egy ajtó bezárul előttünk, egy másik mindig ki szokott nyílni”- írja Bell a feltaláló. Nos, ez az én esetemben teljesen így történt. Gyesen lévő kismamaként részben rosszul ér

Prekoncepciók és az első meglepetések

„Amikor egy ajtó bezárul előttünk, egy másik mindig ki szokott nyílni”- írja Bell a feltaláló. Nos, ez az én esetemben teljesen így történt. Gyesen lévő kismamaként részben rosszul érintett, hogy nem mehetek vissza a munkahelyemre, de ez a külső döntés végtelen szabadságot is adott nekem: mi az, ami igazán érdekelne, mit szeretnék tanulni, hogyan fejleszthetném magam, mit szeretnék még kipróbálni. Megérzéseimre hagyatkozva döntöttem a coach képzés, pontosabban a CHN Nemzetközi Coach Iskola, Ábri Judit és partnerei mellett, ami sokkal többet, sokkal különlegesebbet adott, mint amit vártam.

Azt gondoltam, hogy a coaching nem más, mint tanácsadás: remekül fog ez nekem menni, hisz marketing területen eltöltött több mint 20 év és vezetőként eltöltött több mint 15 év tapasztalatom feljogosít és képessé tesz arra, hogy meglátásaimmal, ötleteimmel ellássam a hozzám fordulókat.

Ezt tetézte, hogy volt egy sajátos coaching – ma már tudom, hogy nem coaching volt - tapasztalatom is a múltban, ahol a coach tanácsot adott, hogy kellene viselkedni, sőt, még a magánéletemet is szakértette az üléseink végére. Ezekkel a prekoncepciókkal és végtelen kíváncsisággal vágtam bele a 8 napos  hónapon át tartó képzésbe, mely számomra felért egy önismereti utazással. A képzés elején világossá vált számomra, hogy a coach-csá válás egy élethosszig tartó tanulási folyamat: folyamatos szakmai fejlődés, és folyamatos önismereti munka.

Ha a coachingot egy szóban kellene összefoglalnom, azt írnám: tudatosítás.

Tudatosítása a minket érintő problémának, annak okainak, a választási lehetőségeinknek, és végül a választott útnak ami felé indulunk.

Tudatosítás a coachnál, ahogy dolgozik és, amit magában észlel közben és tudatosítás az ügyfélnél, hogy felismerje saját helyzetét és az abból kivezető útját.

Tudatosítása a gondolatoknak, a kapcsolat és a coachee fejlődésének, az előrehaladásnak a közös munka eredményeként.

Az első meglepetés a coaching kapcsán a képzés első napjaiban érkezett: a coaching a „nem tudás művészete”. Itt nemhogy nem kell tudni a választ, egyenesen káros megmondani, tilos befolyásolni a velünk szemben ülőt. Meg kell tisztelnünk őt azzal, hogy ne a mi utunkat, javaslatainkat járja, hanem a sajátját. A megmondás nem coaching, sokkal inkább tanácsadás, vagy mentorálás. Őszintén bevallva, ez nekem nagyon nehezemre esett a gyakorlatok elején, sok önuralmat, odafigyelést igényelt tőlem. Én eddig vezetőként mindig hagytam a kollégákat a maguk módján haladni, de mindig ott volt a javaslat is: esetleg ezt még nézd meg, azt még vedd figyelembe, hogy … , a legjobb az lenne ha…

Gyorsan megtapasztaltam a másik oldalt is, hogy coachee-ként engem sem érdekelne más javaslata, az nem az én elkötelezettségem, és más nincs az én helyemben, nem azok a körülményei, nem ugyanazok a mozgatórugóink és nem ugyanúgy működünk Itt el is érkeztünk a coaching számomra legfontosabb alap pilléréhez: az elkötelezettséghez.

Az elkötelezettség mindig csak és kizárólag az „enyém” lehet. Itt nincs közösség, itt nincs társ. Csakúgy, mint a hozzá tartozó felelősség. Az is csak az „én felelősségem”.

A fenti gyakorlatokhoz kapcsolódva még egy coach tulajdonság rajzolódott ki számomra: tisztelet. Tisztelet, a másik irányába, tisztelet az ő gondolatai, érzései, meglátásai felé. Bevallom, mint felső vezető gyakran egy dolog vezérelt engem: a siker, legyen eredmény. Sokszor meghallgattam mások gondolatait és érzéseit egy adott témában, de volt olyan is, hogy nem volt erre alkalom és idő.

Térjünk vissza a gyakorlatokhoz: érkezett a második „meglepetés”.

Csendtartás. Csak így, egyszerűen. A jótékony csend. A csend szerepe a gondolat ébredésében. A csend szerepe a gondolatok születésében.

Számos coaching gyakorlásom volt, ahol megtapasztaltam milyen fontos a csend. Nem belevágni az ügyfél szavába, nem ostromolni kérdésekkel, egyszerűen hallgatni. Leginkább akkor érdemes, mikor a nem tudom válaszok érkeznek. Amikor felbukkan egy új érzés, egy új gondolat. Időt kell adni a felismeréseknek.

Első gyakorlásaim során még egy fontos észrevételem volt: az energiaszintem milyensége nagy hatással van a coaching beszélgetés alakulására. Azt a visszajelzést kaptam társaimtól, hogy sokkal célravezetőbb, értékesebb a velem való beszélgetés ha „le vagyok lassulva”- ha fáradt vagyok, fordítottam ezt le magamnak, majd elkezdtem gondolkozni. A coaching megbeszélés során nagyon fontos, hogy az energiaszintben a coach és coachee egymásra találjon. Különben nem fog menni- olyan ez, mint a társastánc. A párnak ugyanazt a tempót kell követnie, akkor lesz egységes, szép a formáció.

Márfi Márta

A CHN Nemzetközi Coach Iskola 7. évfolyama április 11.-én indul. További információ