Egy nap, sok történet
Lisa Bloom Vezetői Jelenlét workshopja margójára
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ír hölgy, aki a történetmesélés („storytelling”) iránti olthatatlan szenvedélyét tanult szakmájával ötvözte, megteremtve ezzel maga szám
Lisa Bloom Vezetői Jelenlét workshopja margójára
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ír hölgy, aki a történetmesélés („storytelling”) iránti olthatatlan szenvedélyét tanult szakmájával ötvözte, megteremtve ezzel maga számára a nemzetközi hírnevet és így Amazon bestsellert termő „story coaching” műfajt alkotott. Mesésen hangzik nemde? Pedig nem mese!
Pénteken, május 16-án a Coaching Határok Nélkül, valamint a Professzionális Coaching Egyesület jóvoltából én is részt vehettem Lisa Bloom workshopján. Coaching iránti igencsak friss érdeklődésemből adódóan mindenfajta elvárás és prekoncepció nélkül, ugyanakkor maximális lelkesedéssel és nyitottsággal vágtam neki a napnak. Lisa, aki, mint megtudtam, már nem először jár Magyarországon, ezúttal a vezetői jelenlétre hegyezte ki programját. A göndör hajkoronáját leszámítva szolid megjelenésű négygyermekes anyuka, amint ékes angoljával és kedves orgánumával mesélésre nyitja száját, megtörténik a csoda és – az őáltala is említetten, a mai kor őrült tempójában oly’ nehezen elnyerhető – osztatlan figyelmet olyan természetes módon kapja meg, hogy az ember pár perc után bizonyosságot szerez afelől, Lisa biztosan „tudhat valamit” a vezetői jelenlétről… is. A Story Coach aztán egész nap lankadatlan figyelmet élvez, teszi ezt lebilincselő tudományos elméletek taglalása, vagy bármiféle érdemi prezentáció nélkül, a flipchartra írt uszkve 10-12 szót leszámítva.
Lisa megmutatja mennyire maradandóan, színesen-szagosan emlékezetes tud lenni egy-egy szépen felépített történet (s annak főszereplői!), akár valós élményen alapszik, akár szimbolikus jelentéssel bír, akár velünk történt, akár mással esett meg a sztori. Mindannyian kellemes nosztalgiába süppedünk csodálkozásunkban és úgy érezzük, Lisa gyermekkori élményeinket hozta el újra nekünk, és igen, ahogy ő is megfogalmazta, valami ősi módszert elevenít fel, mely nemzetek és nyelvek felett álló egyetemes emberi érték a tábortűz mellől, a homo sapiens hőskorából. Egy ősi módszert, mely évszázadokon át a kultúra, a közösségi értékek és a mindennapi boldoguláshoz szükséges tudás átadásának egyetlen módja volt. Ahogy említi is, ő semmiféle újjal nem szolgál, csupán azzal, hogy a velünk, bennünk, köztünk élé történetekre irányítja figyelmünket, azzal a címszóval, hogy mindig is ezek határozták meg azt a képet, ami bennünk él, magunkról, egymásról. Este aztán belegondoltam, hányszor is hangzik el egy-egy párbeszédben a magam vagy párom részéről, a „Képzeld, ma azt történt...”, vagy a „Egy kollégám (barátom, ismerősöm) mesélte, hogy…”, esetleg az „Úgy hallottam, hogy…” szófordulat. Pontosan az ezekkel a szavakkal kezdődő történetek lesznek azok, melyek – ha magunkban mantrázzuk őket – énképünket formálják, szájról szájra terjedve pedig mindenkori imázsunkat alakítják, valamilyen irányban. A jó hír az, hogy ezen történeteket tudatosan felépítve és őszintén interpretálva, javarészt mi határozzuk meg, hogy milyen is legyen ez az irány.
Amit évek óta tanítanak tehát minden valamire való marketingkurzuson, az „énmárkák” esetében hasonlóan nagyszerűen működik. Vedd észre… életed ilyen személyes és szubjektív történetek alakítják. Hidd el… hogy történeted másokat is érdekel. Oszd meg… akár siker, akár kudarc ér kommunikáld azt tudatosan; az emberek bizalmát történeteinken keresztül kölcsönösen elnyerjük, s így egymáshoz mélyebben, szorosabban, egészen új minőségben kapcsolódva lehetünk egyre eredményesebbek.
S hogy miért hisszük el mindezt Lisának? Mert ez az egész nem más, mint az ő története, s mint látjuk, működik. Az idő repül, a csoportfeladatokba önfeledten vágunk bele, zárómeséje végkifejletét biztos vagyok benne, többen is párás tekintettel hallgattuk. Én a magam részéről pedig a Lisával töltött napon felbuzdulva már várom, hogy további ízeket is megkóstolhassak a coaching végtelennek tűnő étlapjáról.
Fóti Péter Csaba kommunikációs szakember