Gondolataim a legutolsó CHN workshop kapcsán

John Whitmore ajánlásával érkezett Julie Starr Budapestre. Témája a specializációja volt: Menedzser coach szerepben. Több mint 10 éve foglalkozik ezzel a témával. Mint coach azt gondoltam, én azt vártam a workshoptól hogy teljes mells

John Whitmore ajánlásával érkezett Julie Starr Budapestre. Témája a specializációja volt: Menedzser coach szerepben. Több mint 10 éve foglalkozik ezzel a témával. Mint coach azt gondoltam, én azt vártam a workshoptól hogy teljes mellszélességgel kiáll Julie a coachingért minden körülmények között, még a vállalati környezetben is, még ha a menedzser is az érintett, akinek a coachingot először tanulnia, majd adnia kell de, hogy a coaching mindenek felett és minden helyzetben. Ezt vártam. Nem így volt. És pont azt tanultam ettől a naptól, hogy mindennek megvan a maga helye, az ideje és a mértéke. Ez az arany mondás erre is érvényes. Példaként hallottam : "You cannot coach knowledge." Tehát ismeretet és tudást nem lehet coaching stílusban átadni. Itt helye van a világos, direkt, akár utasítás jellegű mindenképpen kijelentő módú kommunikációnak. Viszont egy feladat vagy projekt átbeszélésekor már több tere van a kérdezésnek, visszajelzésnek vagy éppen a hallgatásnak, amikor a megoldást pont a munkatársra bízzuk. A nap folyamán Julie elvezetett minket a direkt kommunikációtól, amikor megmondom, hogy mit tegyél a csöndig, amikor mint vezető meg sem szólalok. És akkor Julie azt mondta, hogy mindkettő vezetési stílusnak egyenlő létjogosultsága van, csak tudni kell mikor. Nem minősítette, nem osztályozta őket. Egyiket sem helyezte a másik elé habár a coaching mentalitás az új, akár még az a divatos is manapság. A coaching mentalitást tanulni kell. Szemléletet kell váltani, és az "én megoldom" hozzáállást a "coacholom a megoldásért" kell, hogy leváltsa. Ez sok gyakorlást igényel a vezető részéről, hogy, ne utasítson - ha nem kell -, ne mondja ő meg, ne adjon tanácsot és ne fejtsen ki ellentmondást nem tűrő véleményt. De ez a coaching stílus hozza ki az emberekben rejlő tudást, tehetséget és képességet. Ettől lesznek mosolygósak és elégedettek a munkatársak hisz elérik a Maslow piramis csúcsát az önmegvalósítást. Alkotnak, értéket teremtenek önállóan. Így lehet a kevesebből többet kihozni erőforrás hiányos gazdaságban. Julie ezt a munkahelyi coachingot, ahol a vezető úgy mond coaching stílust alkalmaz beszélgetési készségnek, reagálási készségnek nevezte. (Ez nem az a szokványos coaching, amit és ahogy mi azt az ügyfeleinkkel gyakoroljuk.) Olyan helyzetekben van ennek helye, amikor a dolgozó mind a feladatot, mind a felelősséget a vezetőre akarja hárítani, vagy amikor a vezető motiválni, inspirálni kíván, újszerű megoldásokat keres és megbízik a munkatársaiban, hogy meg fogják tudni oldani. Ezekkel a coaching készségekkel felruházott vezető, kérdéseivel, hallgatásával, és biztatásával bevonja és felhatalmazza a megoldásra a munkatársat. Így lesz mosolygós és elégedett a vezető is hisz kevesebb lesz rajta a teher. Így kerek a világ. Talán megéri megpróbálni!? Julie Starr álmaiban a szó coaching eltűnik, de a stílus, "csak" a stílus megmarad. (A minap Daniel Meier svájci megoldásközpontú coach szintén hasonló gondolatokat fejtett ki nekem.) Mindennapi munkahelyi beszélgetéseink részévé válnak az olyan kérdések és kijelentések, mint:

• "Mit gondolsz tenni ebben a helyzetben?"
• "Mi lehet a legjobb módja a tovább lépésnek?"
• "Jól hangzik! Érdekel, hogy hogyan haladsz majd vele."
• "Kérlek, szólj, ha bármi további támogatásra lenne tőlem szükséged."

Ugye menni fog?

Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó www.coachinghataroknelkul.hu

+36 30 942 2419 +36 70 772 2419