Hogyan dolgozik egy sport coach avagy coaching egy világbajnoki felkészülésben.

A CHN programján 2014. áprilisában sport coach lesz a vendég. Először jön hozzánk egy olyan brit coach, aki a sport coaching módszertant az üzleti életben is használja és mellette a sport területén paralimpikonokat coachol. Addig is ah

A CHN programján 2014. áprilisában sport coach lesz a vendég. Először jön hozzánk egy olyan brit coach, aki a sport coaching módszertant az üzleti életben is használja és mellette a sport területén paralimpikonokat coachol. Addig is ahhoz, hogy bepillantást kapjunk, hogy hogyan dolgozik egy sport coach megosztom Ilyés Gyula sport coach történetét, aki partnerem az április 16.-i sport coachingról szóló CHN nap megszervezésében :

Ilyés Gyula: "Ügyfelem, aki választott sportága világbajnokságára készült, erőnléti problémákkal keresett meg. Tíz hét volt még hátra a Világ Bajnokság-ig. A sportoló erőnléte átlagosnak volt mondható, a nemzetközi mezőnyből nem tűnt ki. Éremesélyesnek mondta magát, mégis a hangjából bizonytalanság áradt, amikor beszélgettünk. Coachingra, külön mentális felkészítésre ott, akkor nem volt lehetőségünk, nem volt rá külön idő. Megoldásnak látszott, hogy az edzésbe csempésszük bele a coachingot, a mentális képzést is. Teljesen evidens módon edzés közben mindig csak a döntőről beszéltem, beszélgettem vele, arról a mérkőzésről, aminek a győztesét a későbbiekben világbajnoknak hívják, ami minden sportoló álma, erőfeszítésének célja. Az oda vezető útról, ellenfelekről nem esett szó. Nagyon jól megtervezett program szerint haladtunk, a versenyző erőnléte, erő állóképessége, fájdalomtűrése rohamosan javult. Extrém terheléseket, olykor határterhelést kapott, szisztematikus rendben. Szinte mindig elhangzott:

• "Mit gondolsz, a döntőbéli ellenfeled is elvégzi ezt a munkát?
• Nem.
• Akkor nem is értem, hogy veszi a bátorságot, hogy megpróbálja elvenni, ami téged illet..."

Ilyen és ehhez hasonló kommunikáció zajlott. Nehézsúlyú magyar versenyzőről beszélünk, aki a súlycsoportjában kicsinek számított. Gyorserő fejlesztés, erő állóképesség fejlesztés volt a munkánk fókuszában. Gyakran példálóztam egy 130 kg-os német ellenféllel, aki minden haragját rázúdítja majd a döntőben. Természetesen mindig volt megoldási javaslat is mellérendelve, amit közösen gondoltunk és beszéltünk végig. Ahogy közeledtünk a versenyhez, egyre többet beszélgettünk. Mindig a pozitív megerősítésen volt a hangsúly. Hit a gyorsaságban, az állóképességben, a relatív erőben, az elvégzett munkában. És végül, de nem utolsó sorban hit önmagában. Valahogy mindig arra jutottunk, hogy ilyen mennyiségű és minőségű munkát biztos nem végzett a döntőbéli ellenfél. Tehát nem jár neki az aranyérem. Ezerszer vizualizáltuk a mérkőzést, fejben felkészültünk szinte minden váratlan eseményre, melynek a megoldásait közösen dolgoztuk ki. És eljött a verseny, a régen várt nap. A versenyzőm teljesen természetes módon verekedte be magát a döntőbe. Nem állítom, hogy könnyű volt, de sikerült. Evidensnek fogta fel a győzelmeit, majd jött a döntő. Egy 130 kg-os, nála jóval magasabb szőke német versenyző... Aki minden haragját és erejét rázúdította a magyar fiúra. Bizony nagyon fájhatott. A sok bekapott ütéstől, rúgástól meggyengült, elfáradt a magyar versenyző. Alig több mint egy perc volt hátra, mikor a bíró megállította a mérkőzést. Úgy tűnt, mintha a versenyző-ügyfelem feladta volna. Térdén támaszkodva nézte az orrán lecsöppenő izzadtságcseppeket, és szinte várta a mérkőzés végét. Ekkor azonban "csoda"történt. Eszébe jutott az a rengeteg munka, amit a felkészülésbe beletett. A sok lemondás, szenvedés, a szisztematikus rendben rázúdított fájdalom. Eszébe jutott, hogy az ezerszer elképzelt döntőbeli ellenfele biztos, hogy nem dolgozott ennyit a sikerért. Tehát NEM jár neki az aranyérem. Továbbgondolva mindezt: mit keres ez itt? A magyar versenyzőből előjöttek a tartalékai, éhes oroszlánként vetette bele magát a küzdelembe az utolsó percre. És láss csodát, olyan verést mért német ellenfelére, amit az nem felejt el egykönnyen. A magyar fiú nyerte a mérkőzést. Ettől a naptól fogva választott sportága világbajnoka! Segített a mentális edzés, a sport coach!

Mi az az alapvetés aminek mentén érdemes sportolókkal foglalkozni? - Tisztelet - Szeretet Tisztelet az elért eredményeknek, az emberfeletti erőfeszítéseknek, az elvégzett munkának. Tisztelet a küzdeni tudásnak, a sok lemondásnak, a sokszor aszkéta életvezetésnek. És a szeretet. Szeretetet nem lehet könyvből tanulni. Véleményem szerint a sportolók szerethetők, sokszor esendők. Jó ha ismerjük az öltöző szagát, a versenyző nyelvét, gondolkodásmódját, félelmeit. Aki erre az amúgy nagyon szép munkára adja a fejét, javaslom töltsön el több időt sportolókkal, nézzen meg minél több edzést, versenyt, mérkőzést. Ha ezt megteszi, úgy a tisztelet, a szeretet belülről fakad, ami jótékonyan hat a közös munkára.

Vajon, hogy néz ez ki átültetve az üzleti életbe?

Ilyés Gyula www.judoedzo.hu [email protected]