Mennyi gondtalan ember!

Ez a benyomásom azok alapján, amit coaching munkáim mentén tapasztalok. Mivel több pro bono (ingyenes) coaching felajánlásban is vagy szervező vagy résztvevőként benne vagyok lehetőségem van rá tekinteni az ügyfelek magatartására. Az

Ez a benyomásom azok alapján, amit coaching munkáim mentén tapasztalok. Mivel több pro bono (ingyenes) coaching felajánlásban is vagy szervező vagy résztvevőként benne vagyok lehetőségem van rá tekinteni az ügyfelek magatartására. Azt tapasztalom, hogy még mindig sok a homály a coachingot illetően. Miből gondolom?  Egyfelől míg nagyon sokan érdeklődnek a coaching iránt, bejelentkeznek, hogy szeretnének élni az ingyenes coaching lehetőséggel, ki szeretnék próbálni, hogy milyen az, mit tud hozni, másfelől viszont, amikor megkérdezem, hogy mikor szeretné kezdeni, legtöbbször az a válasz jön; majd később, amikor időm lesz rá, mert most nagyon el vagyok foglalva. Ha azzal kezdi valaki, hogy nagyon el van foglalva, akkor coachként az zene füleimnek, mert rögtön azt hiszem, hogy akkor biztos jól jön majd neki egy kis coaching támogatás a sok tennivalóhoz, hogy a felmerülő kérdéseken legyen kivel reflektálni, hangosan elgondolkodni, hogy még sikeresebben oldja meg azokat.

De nem! Mert ilyenkor az a reagálás, hogy mozgalmas üzleti időkben a coaching nem fér bele az életükbe. Ezek alapján úgy tűnik nekem, hogy a coachingot szabad idős úri passziónak ítélik meg, amit az üzleti teendőktől elvonulva, azokon túl kell űzni. Az igaz, hogy a coaching lehetőséget ad nyugodt gondolkodásra, reflektálásra, ami a folyamatos beszéd helyett csöndes pillanatokkal is szolgál, de ezek azok a nélkülözhetetlen pillanatok, amik megérlelik a döntést, előkészítik a cselekvést, tökéletesítik a következő üzleti/szakmai/magánéletbeli lépést. Pont erre, pont ilyenkor ne lenne idő? Pont a nyugodt reflektálásra nincs idő, amikor kutatások mutatják ki, hogy a pergő, mozgalmas üzleti életben a vezetőknek leginkább nyugodt gondolkodási térre van szükségük. És a coaching azt adja. Vállalati belső coach képzéseken vagy coach szemléletű vezetőképzéseken mindig tartok coaching bemutatót. Küzdünk sokszor, hogy legyen téma, hogy valakinek legyen valamilyen aktuális ügye, megoldandó feladata, és merje bevállalni, hogy a többiek előtt coacholom. A végén valaki mindig jelentkezik - szerencsére -, és beül középre valamilyen "egyszerű, de beragadt témával" - mondja ő -, és meglepő - persze számomra nem meglepő módon -, mindig akad valamilyen új meglátása vagy felismerése a coaching beszélgetés folyamán, ami "helyre teszi" azt az aktuális ügyet és így a személy (ebben az esetben eseti ügyfél) megkönnyebbülten áll fel. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy ha azt hisszük nincs témánk, akkor is van, mindig van. Hisz gondolkodó lényként mindenkit mindig foglalkoztat valami, akármi. A coachingba pedig azt kell behozni, ami éppen terítéken van és foglalkoztat. A coaching abban segít, ami épp akkor a legfontosabb az egyén számára, nyomasztja vagy dilemmát okoz. Feltételezem, ha üzletileg mozgalmas időszakon megyünk át, akkor még több téma adódhat, ami a fenti leírásnak megfelel, és amihez jól jöhet a coaching. Akkor miért kell megvárni míg mind ez elmúlik és leülnek a dolgok? Nem értem. De valószínűleg ez azért van, mert sokan nem értik, hogy miről is szól a coaching. Azon dolgozom, hogy minél többen megértsék. Önnek van kérdése?

Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó www.coachinghataroknelkul.hu

+36 30 942 2419 +36 70 772 2419