Nemcsak játék a szavakkal

Delegálás vagy/és felhatalmazás Egy feladat elvégzését delegálni valakire vagy felhatalmazni valakit egy feladat elvégzésére. Egy és ugyanaz? Van különbség? És ha igen akkor mi? Coachként sokszor kapok olyan felkérést megbízói

Delegálás vagy/és felhatalmazás

Egy feladat elvégzését delegálni valakire vagy felhatalmazni valakit egy feladat elvégzésére. Egy és ugyanaz? Van különbség? És ha igen akkor mi?

Coachként sokszor kapok olyan felkérést megbízóimtól, hogy leendő ügyfelemnél a delegálási képesség és tevékenység fejlesztésén dolgozzunk.  De soha nem kapok olyan felkérést, hogy egy vezetőnek a felhatalmazási képességét fejlesszem. Pedig a két szó nagyon közel áll tartalomban egymáshoz. A mai vezetési terminológiában a szó felhatalmazás (empowerment) - majdnem olyan népszerű, mint a bevonás (engagement) - nagyon gyakran elhangzik, mint egy kívánatos vezetői viselkedés a beosztottak felé. Ha nem is az egyes viselkedési módok változtatását megcélzó coaching megbízások során, hanem inkább a coach szemléletű vezetői stílus és a vállalati coaching kultúra kialakításakor merül fel az elvárás a felhatalmazás (empowerment csakúgy, mint az engagement) elsajátítására. A delegálás mintha megragadt volna egy régebbi vezetői stílusnál. Coaching megbízásoknál leginkább a munka-magánélet egyensúly kialakítását párosítják a delegálás iránti elvárással.  Egy internetes portálon kialakult beszélgetés nagyon egyszerűen és használhatóan tárta fel az összefüggéseket és a különbségeket a delegálás és a felhatalmazás szó és a mögöttes tartalom kapcsán és ez indította el a gondolatokat is bennem.

A delegálás és a felhatalmazás (empowerment), nem feltétlenül megy kéz- a-kézben. Két szó, amit hihetnék, hogy azonos tartalommal bírnak, de még sem. Íme, a különbségek. Delegálás az, amikor egy feladatot egy személynek vagy akár csoportnak kiadok elvégzésre. Amikor kiadom a feladatot elmondom, mit szeretnék, mikorra, hogyan legyen elvégezve és rendelkezésre bocsájtom az elvégzéshez szükséges erőforrásokat; eszközöket, anyagiakat és a környezetet. Amikor, delegálok valakire valamilyen feladatot, hiszem, hogy a munkatársnak megvan hozzá a képessége és a tudása, hogy azt a kívánt minőségben elvégezze. Nem feltétlenül igényel betanítást előtte. Van, aki úgy fogalmazott, hogy a delegálás útján megkapott feladat nem mindig ad lelkesedésre okot. Lehetnek unalmas rutin feladatok, amiket senki nem akar megcsinálni, és a szervezeti hierarchiából adódóan van lehetőség delegálni, másra bízni. Sokszor, ezáltal - ha, megtanul a vezető delegálni - áll helyre a vezető munka-magánélet egyensúlya. Nézzük a felhatalmazást. Az sokkal izgalmasabb, nagyobb teret ad. Amikor a vezető felhatalmazást gyakorol akkor teljes körű bizalmat ad a beosztottjának, nemcsak a feladatra, hanem azon túl is, hogy ő maga tárja fel a problémát, találjon megoldást az adott helyzetre vagy feladatra, szabadon színezze, értelmezze a tennivalót, legyen kezdeményező és kreatív, hozzon döntést vállalja az azzal járó felelősséget és persze a kockázatot is, és ha úgy alakul tanuljon a hibájából. Ez a Maslow piramis magasabb fokán való létet teszi lehetővé. A felhatalmazáshoz két személy kell; egyik, aki adja, másik, aki él vele és kitölti felelős tartalommal. Nem mindenki kész és képes élni a rá ruházott lehetőségekkel. Amikor felhatalmazás történik a vezetői irányítás egy része is - az adott feladat erejéig - átszáll a beosztottra. A vezető tanít, támogat, felelős társként kezeli munkatársát. Ez már maga a coach szemlélet. Egy magasabb szintre léptünk.

 

Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó www.coachinghataroknelkul.hu

+36 30 942 2419 +36 70 772 2419