Speed leadership - Sebes vezetés

A munka nyomása alatt álló ügyfelek az örök hajtás közepette coachinghoz is csak a gyors megoldás érdekében folyamodnak. De a megoldás paradox módon csak akkor fog eljönni, ha felhagynak a rohanással. Ügyfeleim életének tempója eg

A munka nyomása alatt álló ügyfelek az örök hajtás közepette coachinghoz is csak a gyors megoldás érdekében folyamodnak. De a megoldás paradox módon csak akkor fog eljönni, ha felhagynak a rohanással. Ügyfeleim életének tempója egyre gyorsul - csakúgy, mint a világ körülöttünk. Üzleti környezetben azzal az elvárással néznek szembe, hogy egyre rövidebb és rövidebb idő alatt kell minél jobb eredményt produkálniuk. Rövidebb kommunikációs idő jut a csapatra, így több a lehetőség és nagyobb az esély a félreértésekre, csökkenhet a kiváló munkavégzést eredményező összhang és még az elköteleződésen is csorba eshet. Ebből az élet tempóból kiindulva a coaching iránt is az az elvárás, hogy peregjen és minél előbb eredményt hozzon. Először türelmetlenség, meghökkenés mutatkozik az ügyfeleknél, hogy ez nem így működik, majd megnyugvás, elégedett elengedés, megérkezés és belső nyugalom születik, ahogy jönnek az eredmények a felismerésen túl, és elindul a változás. Napjaink rohanó tempója diktálja, hogy a vezető csak berohan, a beosztottak projektjeibe pillanatokra beszáll - mert persze többre nincs idő - gyorsan osztja az észt tanácsok formájában….. Hol van itt idő coach szemléletű vezetésre? Hol van a figyelem, a meghallgatás, a hallgatás, a készség, hogy ott legyünk teljes jelenlétünkkel, amikor a munkatársainknak erre szüksége van?! És hol tud - és mer - a munkatárs kibontakozni ötleteivel, gondolataival? Egyik ilyen ügyfelemnél coachként konkrétan azt éreztem feladatomnak, hogy hogyan tudom lelassítani, mert hittem, hogy ennek a nyugodtabb tempójú útnak a kipróbálása és - ha bevált - alkalmazása vezethet a kívánt üzleti eredményekhez. Az első lépés persze visszajelzést adni, hogy ez a rohanó és, ezáltal mindig kapkodó stílusú viselkedés mit vált ki bennem coachként, mit látok én és persze hozzám hasonlóan mit lát a környezete is. Amin dolgoztunk az a tudatosság, és az önismeret, és ezek mentén ügyfelemnek az volt a feladata, hogy ismerje fel rohanó tempójának viselkedésbeli jellemzőit és tudatosan és nagyon fókuszáltan próbáljon ki más viselkedési módokat folyamatos önreflexió alkalmazása közepette. Folyamatos megfigyelés és mérés alatt állt az ügyfelem stressz szintje is.

Számomra a kihívás a bizalom és az összhang elérése és megtartása volt, mert míg egyfelől követtem - bizonyos mértékig - ügyfelem elvárt tempóját másfelől viszont új irányokat kellett közösen felvázolnunk és ez irányú viselkedésbeli változását kellett előmozdítanom és támogatnom, még ha teljesen testidegen is volt ez először ügyfelemnek. Kihívásokat kellett ügyfelemmel szemben támasztanom, úgy, hogy közben ne veszítsem el a bizalmát és ne utasítsa el a coachingot teljes mértékben, amikor megtapasztalja, hogy ez nem az ő elvárt sebességén működik. De működött! Már, mint a coaching és a megszabott új irány. Jöttek az eredmények. A lelassult tempó, több idő maradt vezetői reflektálásra azt eredményezte, hogy nőtt az ügyfél energiaszintje, több életerő és növekvő optimizmus lett a jellemzője. A vezető felhagyott azzal a szokásával, hogy berohanva átvegye a teljhatalmat az aktuálisan napirenden lévő projekt felett, elrendezze a másra váró feladatokat vagy, hogy éppen megoldja a problémásabb helyzeteket. Adott időt magának, hogy gyakorolja a coach szemléletű vezetői megközelítést és adott teret másoknak, hogy érvényesülni tudjanak a csapat közös sikerének érdekében. Coachként itt ilyenkor az a kihívás, hogy ne engedjük magunkat beszippantani a vezető/ügyfél által diktált tempónak, és rendelkezzünk kellő szakmai önbizalommal, és higgyünk benne, hogy a lassabb út tovább visz.

Von Bartheldné Ábri Judit PCC executive coach és kommunikációs tanácsadó www.coachinghataroknelkul.hu

+36 30 942 2419 +36 70 772 2419