Teremtsünk olyan világot, ahova az emberek tartozni akarnak

„Teremtsünk olyan világot, ahova az emberek tartozni akarnak” (Robert Dilts)

A coachinggal való mélyebb kapcsolatom kialakítása nem a CHN Nemzetközi Coach Iskola első napjával kezdődött, de erre csak akkor jöttem rá, amikor az első nap végén hazaindultam. Olyan szervezeti kultúrából csöppentem a képzésbe, ahol alapvetően azt tanítottuk/tanítjuk a munkatársaknak/vezetőknek (köztük nekem is), hogy:

• eredményfelelősséggel dolgozunk (eredményeket akarunk elérni részben vagy egészben),
• mennyire fontos a pozitivitás (munkánk során a megoldásokat és a cselekvéseket keressük),
• proaktívak legyünk (kezdeményezően lépjünk fel a javaslatokkal, hiszen ki más ismerné jobban az adott folyamatot, mint mi magunk, akik azt végezzük), stb.

Mit mondanak nekünk ezek a pontok? Hogy felelősek vagyunk a saját magunk által végzett munkáért, döntéseinkért és képesek vagyunk a dolgok alakítására, ne kívülről várjuk a megoldást.

Miért nem működik mégis sokszor ez a mindennapokban, otthon, a párkapcsolatunkban, a családunkkal vagy barátainkkal való kommunikációban, a munkában akkor amikor el kell dönteni egy költözés után, hogy ki hova üljön vagy amikor két csoportot, akik eddig külön dolgoztak, egyesítenek, vagy amikor a munka és magánéleti feladatokat próbáljuk összehangolni egymással.

„Semmit nem tudunk megtenni, amíg nem jövünk rá, hogy miért nem tudjuk megtenni.” – vallja Leni Wildflower. „A coaching az emberek önmagába vetett hitét építi fel.” – írta Sir John Whitmore.

A coaching olyan eszköz, ami azt az erőt (önbizalmat, érzelmi tudatosságot, motivációt, kezdeményezőkészséget, stb) képes visszaadni mások kezébe, amit néha elfelejtünk vagy elveszítünk útközben, hogy:

Te döntesz! Te vagy az, akinek a kezében ott a megoldás (nem is egy!). A megoldásra fókuszálj!

Daniel Meier, aki tapasztalt coach, teamcoch írja frappánsan, hogy „A problémákról való beszélgetés problémákat szül, a megoldásokról való beszélgetés megoldásokat”, ha valaki a problémákra koncentrál a problémák száma nő.” A coaching abban segít, hogy a rendelkezésre álló időnket és energiánkat a megoldásoknak szenteljük, ne a nehézségek és problémák között vesszünk el. Idővel ez szemléletváltást visz az életünkbe és a megoldások keresése a mindennapi gondolkodásunk részéve válik. És én egy ilyen világhoz akarok tartozni.

A képzés során a coaching sok arcát ismertem meg: a szigorú apát, aki nem engedi meg, hogy kitérjek a téma elől és állandóan lebuktat, visszaterel; a kreatív barátot, akivel lehet közösen álmodozni, alkotni; a testvért, aki néha provokál, de mégis humorral fordul felém; a gondos anyát, akivel együtt biztonságban megélhetem a pozitív és negatív érzelmeket; a szigorú vezetőt, aki nem köntörfalaz és felhívja a figyelmem arra, amikor nem végeztem el a feladatomat, amiben megállapodtunk.

A coaching eszközeinek elsajátításával a célom az volt, hogy mások eredményességét, teljesítményét növelni legyek képes, de végül többet kaptam, mint vártam: új látásmódot, a folyamatos önfejlesztés iránti igényt.

És mire nem jó a coaching? Teszteltem és arra biztosan nem, hogy a párommal megoldásra jussunk a konyha teljes felújításának alapvető mikéntjében. Ahol a tudás szikrája sincs meg, ott marad a szakember/tanácsadó jelenlétének szüksége, szakértők által javasolt megoldások.

Rotkai Petra

frissen végzett coach

CHN Nemzetközi Coach Iskola

Forrás: Ábri Judit – Peredi Ágnes: Coaching Határok Nélkül. 15 mestercoach 15 kedvenc eszköze. Magánkiadás, 2013