A coach karácsonykor is coach

Kicsit el kellett csendesíteni a gondolataimat az intenzív képzés után. Le kellett ülepednie mindennek. Ebben az időszakban ez nem könnyű, inkább a jövő héttől (annak is a második felétől) várom a lecsendesedést. A coachinggal

Kicsit el kellett csendesíteni a gondolataimat az intenzív képzés után. Le kellett ülepednie mindennek. Ebben az időszakban ez nem könnyű, inkább a jövő héttől (annak is a második felétől) várom a lecsendesedést.

A coachinggal kapcsolatban annyi történt, hogy vettem egy nagy levegőt és kiírtam a facebook falamra, hogy várom vállalkozó szelleműek jelentkezését, akiken gyakorolhatok. Jelentkeztek is. Már van egy coachee-m, folyamatban egy másik, rajtuk gyakorlom, amit tanultam. Úgy érzem, tudok segíteni, bár nehézségnek érzem, hogy mindketten az ismerőseim. De talán januártól ez is megváltozik, úgy néz ki, lesz olyan coachee-m, akinek még nagy vonalakban sem ismerem a problémáját, elakadását. Én ebben látnám a saját igazi fejlődésemet, amikor nem tudnánk coach-coachee szerepből időnként barát-barát viszonyba átváltani.

Jövő évi terveim között szerepel saját magam továbbképzése, sok-sok szakkönyv elolvasása (karácsonyi listámon több coachinggal kapcsolatos szakkönyv is szerepel, remélem ott várnak majd a fa alatt), coaching-eszközök beszerzése (ezekre a coaching kártyákra például fáj a fogam, emellett a Márton-Koczó Ildi által bemutatott Story Processing Coaching kártyákat is fel szeretném venni az eszköztáramba, de remek fotókat is láttam egyik nap, melyeket úgy érzem tudok majd használni). Egyelőre ugyan beszélgetős terepen maradtam minden coachingülés során, egy-egy kisebb eszköz használata mellett, de már látom, hogy elsőként a legbiztonságosabb a kártyák és a képek használata lesz.

Örülök, hogy itt az év vége, jövőre új lendülettel vághatok bele a coachinggal kapcsolatos terveimbe.