Nem gyóntatópap és nem is vállalati pszichológus

Coachképzésem első napja tegnap volt. Nyolc másik, a munka világából egyetlen napra is nehézségek árán kiszakadni képes coach-jelölttel töltöttem el egy napot. Meg persze Vásárhelyi Jutkával, a DIADAL coach képzés szakmai vezetőv

Coachképzésem első napja tegnap volt. Nyolc másik, a munka világából egyetlen napra is nehézségek árán kiszakadni képes coach-jelölttel töltöttem el egy napot. Meg persze Vásárhelyi Jutkával, a DIADAL coach képzés szakmai vezetővel, aki az elengedhetetlen önismereti úton erőteljes lökéssel indított el bennünket. Jó értelemben vett lökéssel, hiszen a fejlődéshez ki kell szakadni a komfortzónánkból. Nekem mindenképp komfortzóna átlépés, hogy délután 4-kor már az életem mindenféle területén adódó dilemmákat osztottam meg reggel még ismeretlen emberekkel. Merthogy a coach először is ismerje meg önmagát, aztán tud (ha tud), másnak is segíteni. Az ilyenkor szokásos név-munkahely-család elhadarása mellett egy-egy fotóval is be kellett mutatni önmagunkat, jelen állapotunkat, lelkivilágunkat. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mert már ekkor sok kapcsolódási pont kiderült a csoporttagok között. Sok téma került terítékre (például különbségek a coachok és a terapeuták, valamint a tanácsadók között, aztán a jó coach tulajdonságai, azt is megtudtuk, hogy a coachok nem szalonképes vállalati pszichológusok vagy épp gyóntatópapok), mégis az egésznek semmiféle izzadságszaggal telített tanulásjellege nem volt. Beszélgettünk, Jutka mesélte tapasztalatait, mi kérdeztünk hülyeségeket és kevésbé hülyeségeket, elvitázgattunk azon, hogy legyen-e egy coach rámenős vagy épp naiv. Mindenre kaptunk választ és mindenre volt idő és türelem. Volt számtalan gyakorlat és csoportmunka. A konfrontatív coaching gondolatától kicsit felszaladt a szemöldököm, a briefcoaching gondolatával sem tudtam teljesen azonosulni. Megtudtam, hogy az átlagos coach 42 éves és nő, úgyhogy még van három évem, hogy valameddig eljussak. Megdöbbentő élmény volt azt csinálni, amiről eddig csak írtam, hogy mások hogyan csinálják - és nem éreztem úgy, mintha a hóhért akasztanák. Jó volt a másik oldalra kirándulni. És még a saját coaching definíciómmal is elégedett voltam, meg is osztom: "A coaching rávezeti a coacheet arra a megoldásra, ami eleve ott volt benne, de meg kellett dolgozni azért, hogy előjöjjön."

Remek nap volt. Este jutott eszembe, hogy tegnap egész nap nem jutott eszembe, hogy milyen francokat kell beszereznem az óvodába a kicsinek, hogy hogy oldom meg a pénteki különóráját a nagynak és hogyan pótolom be mindazt a munkát éjszaka, amit a képzés szüneteiben ugyan elkezdtem, de semeddig nem jutottam vele. Ebből látszik számomra, hogy tartalmas, klassz nap volt.(és még a munkát is sikerül ma estig bepótolnom)