A CV evolúciója 2
A Magyarországon kb. a 80-as évektől megjelent “amerikai típusú”, táblázatos jellegű CV hatékony és gyorsan áttekinthető formaként sok szakmabeli kedvence lett. A korábbi “esszé-”, vagy “novella-típusú” önéletrajzokkal
A Magyarországon kb. a 80-as évektől megjelent “amerikai típusú”, táblázatos jellegű CV hatékony és gyorsan áttekinthető formaként sok szakmabeli kedvence lett. A korábbi “esszé-”, vagy “novella-típusú” önéletrajzokkal összehasonlítva. Egy óriási hátránya azonban mégiscsak megmutatkozott: a személyiség és a motiváció nyomtalanul kiirtódott belőle.
Míg korábban egy jól-rosszul megfogalmazott, akkurátus vagy éppen elnagyolt fogalmazás az írásképpel, szóhasználattal és stílussal – azonkívül, hogy legtöbbször szórakoztató olvasmánynak bizonyult - remek útmutatást adott az illető személyiségéhez, a táblázatos CV csak az esetleges benne felejtett hibákkal adott némi támpontot a pályázóról.
A táblázatos CV másik nagy jellegzetessége a pályázók uniformalizálása volt.
Formai szempontból a címzettnek nagyban megkönnyítette a dolgát az, hogy elkezdett keringeni néhány olyan formátum, amibe másolva (és néha benne felejtve az eredeti adatokat vagy a szerző nevét) könnyen és gyorsan össze lehetett dobni egy CV-t, feltéve, ha emlékezett az írója a saját adataira. Aztán a technológiai fejlődéssel a netre felkerültek olyan különböző formátumok, amik néha segítő szándékkal, néha intézményesítve – mint pl. az europass –, néha valamilyen forrás alapján az egyedüli üdvözítő megoldásnak kiáltottak ki.
Üzleti célú kicsúcsosodása ennek az önjelölt CV író guruk megjelenése lett. Ők lemásolva valamilyen, sokszor vitatható nemzetközi formát, újítást, példát, a neten keringő mintát, kemény díjszabás ellenében adták tovább az erre éhes pályázóknak a siker biztos garanciáját, a “saját” formájukat, ötleteiket. Gyorsan közzétéve és feltupírozva a rajongók leveleit, komoly adatbázisokat építve további biztos vevőkört alakítottak ki maguknak. Hiszen a már frusztrálttá vált álláskeresők szinte minden szálba belekapaszkodnak, ami sikert ígér nekik – akár egy munka “ígéretéért” fizetni is hajlandóak.
Tartalmi szempontból is néha úgy tűnt, hogy az önéletrajz-írók ugyanazokkal a szavakkal és ugyanolyan fajsúlyban szeretik emlegetni az egyformának tűnő továbbképzéseiket, tanulmányaikat, nem beszélve a hobbikról.
Bátran kijelenthetem közel 20 éves tapasztalatból, hogy szabadidejében nálunk mindenki olvas és utazik, rendszeresen sportol, célja a továbbfejlődés és nyelvtanulás, legjellemzőbb tulajdonságai pedig a csapatjátékos attitűd és a kihívások keresése! Mostanra a HR-esek legnagyobb része az önéletrajz átolvasása után már azt is meg tudja állapítani, hogy az adott önéletrajz mely CV-szakértő “útmutatása” alapján készült, vagy a CV szerzője melyik guru ügyfele.
Árnyalta-e ezt a halványszürkére fakult képet a motivációs levél előretörése:
Megbeszéljük a jövő héten, tapasztalataikat szívesen várom!