A CV evolúciója 6.

A videó CV Az USA-ban és a Távol-Kelet fejlett munkaerőpiacain (és a nagyobb földrajzi távolságokkal rendelkező országokban) a 2000-s évek óta a pályázat és a jelentkező bemutatkozása nem csak szöveges formátumban történik, ha

A videó CV

Az USA-ban és a Távol-Kelet fejlett munkaerőpiacain (és a nagyobb földrajzi távolságokkal rendelkező országokban) a 2000-s évek óta a pályázat és a jelentkező bemutatkozása nem csak szöveges formátumban történik, hanem multimédiás eszközökkel is.

A keringő fogalmak közül érdemes tisztázni néhányat.

A videó CV:

A karrier bemutatása, videóra vett képekben, narrációval (alámondással vagy felvett verbális bemutatkozással) és mozgóképekkel. Ez lehet egy egyszerű felolvasott/elmondott szöveg, de lehet nagyon kreatív módon összeállított minifilm is.

Időtartamuk átlaga 2 perc, általában 1 perc 30 másodperctől a 3 percig terjednek.

A videó CV –t úgy érdemes tekinteni, mint az állásinterjú online változatát, tehát fontos a felkészülés.

Fel kell készülni technikailag a megfelelő eszközzel (webkamera), öltözködéssel, magunk formába hozásával. Fontos átgondolni, és esetleg előtte papírra vetni a főbb pontokat, hogy miről szeretnénk beszélni. Az önéletrajzi adatokat beolvasni felesleges, nem az a cél, sokkal inkább bemutatni magunkat, mint személyiséget, beszélni a motivációnkról, felvillantani kompetenciáinkat, pl. egy rövid idegen nyelvű bemutatkozással.

Ez a technika a 2000-s évek eleje óta él a globális munkaerőpiacon, több országban, a régiónkban pl. Lengyelországban 2007 óta versenyeket is rendeznek belőlük. A Youtube-on video CV-re, vagy video resume-re keresve számos jó, vicces és elrettentő példát lehet találni. Ezt felvehetjük magunk is webkamerával, de megbízhatunk profi videós céget is. Az utóbbi nyilván pénzbe kerül, az előbbi ingyen van, tapasztalataink szerint a cégek mindkettőt egyformán jól fogadják, ha igényes. Bármilyen technológiával is történik, kiváló eszköz a képességek (nyelvtudás) és motivációk, személyiség és kreativitás bemutatására.

Ne idegenkedjünk tehát ettől az eszköztől, tegyük azt, amit diákjaim az egyetemen: előkapták a folyosón az okostelefonjaikat, benyomták a felvételt, és már megy is: “Helló! A nevem…”