“Ügyes vagy Apuci!” – mondta este csillogó szemmel a 4 és fél éves kislányom. Ő már tudja, hogy mennyire fontos a (pozitív) visszajelzés. Igyekszem ezt nagyon tudatosan, ugyanakkor szívből jövően is megadni a környezetemnek. Sokat számít ugyanis. Nem csak a gyerekeknél.

A felnőttek azonban mintha elfelejtenék ennek fontosságát. Nem egy vállalatnál abban merül ki a visszajelzés (a multikörnyezetben dolgozók kedvéért: feedback), hogy a kötelező előírások, szabályok szerint évente egyszer tartandó formális teljesítményértékelés során leülnek a vezetők a beosztottakkal, s gyakorlatilag sokuk számára kizárólag ekkor adnak a munkájuk kapcsán visszajelzést.

Elegendő lehet ez? Pontosan tudom, hogy nem. Rendszeresen mérem ugyanis. A munkavállalói elégedettségvizsgálatok során egyértelműen jelzik a munkavállalók a visszajelzés hiányát vagy alacsony szintjét. Nem egy képzésemen, nyilvános konferencián vagy fórumon feltettem a jelenlévőknek a kérdést, hogy ki kapott közülük dicséretet az elmúlt időszakban a főnöküktől. Amit látok, az finoman szólva is siralmas. Ha megkérdezem még azt is, hogy vajon ők adtak-e visszajelzést, dicséretet kollégáiknak, beosztottaiknak, a helyzet még rosszabb. A coaching üléseim során szintén rendszeresen visszatérő probléma a visszajelzés kérdésköre.

Ezek után nincs mit csodálkoznom, hogy a most zajló “Hogyan dönt a döntéshozó?” című kutatásban az eddig részt vevő vezetők harmadik legfontosabb problémájukként a munkatársaik motiválását jelölték meg (a két évvel korábbi ugyanilyen című kutatásomban csak ötödik helyen állt e probléma). Ráadásul ezt tartják sorrendben a negyedik fejlesztendő területüknek is…

Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy a szülők sem adtak elegendő (pozitív) visszajelzést a gyermekeiknek? Hogy olyan vezetői mintá(ka)t láttak maguk előtt, ahol szintén nem volt elegendő visszajelzés? Hogy nem volt kitől megtanulni ennek fontosságát? Hogy sokan azt hiszik, kizárólag a pénz számít, s az elegendő visszacsatolást jelent?

Amikor vezetőfejlesztő programjaim során azt kérem a résztvevőktől, hogy adjanak visszajelzést szemtől-szembe másoknak, bizony iruló-piruló  és izzadó vezetőket látok. Miközben amikor ők kapják a visszajelzést, bizony azt mondják utána, hogy jól esett. Akkor miért nem élnek ezzel az eszközzelgyakrabban?

Lehet, hogy a kislányom segítségével kellene megtanítanom másoknak? Persze neked biztosan nincs szükséged rá. Te ebben is tökéletes vagy. Mindenesetre a “Hogyan legyek hatékonyabb vezető?” című programon különös hangsúlyt fektetek a témára. A résztvevők ugyanis azért jönnek, mert szeretnének még fejlődni…