A cégek 16%-a elbocsátást tervez - mi van a számok mögött?

Ez így durván hangzik, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a kormányzat eddigi gazdaságélénkítő intézkedéseit.  A szám azonban valós. Ezt mértük ugyanis a DEVISE Hungary és a Simconsult nemrég lezárult "FIZETÉSEMELÉS 2

Ez így durván hangzik, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a kormányzat eddigi gazdaságélénkítő intézkedéseit.  A szám azonban valós. Ezt mértük ugyanis a DEVISE Hungary és a Simconsult nemrég lezárult "FIZETÉSEMELÉS 2012" kutatásában. Felmérésünk viszont nem reprezentatív. Ha ugyanis az lenne, akkor igen durva eredmények jönnének ki. Hiszen ma a magyar gazdaságban jelentős számban működnek olyan vállalkozások, amelyek egy része túlélése érdekében rá van kényszerítve a nem teljesen legális mértékű bérfizetésre, míg másik része önként és boldogan fizet feketén - a nagyobb profit érdekében. Sőt – mint az egy korábbi – a konkrét jövedelmi csomagokat vizsgáló kutatásunkból kiderült, illetve tanácsadói munkánk során folyamatosan tapasztaljuk, egyes szektorokban azért sem mérhetőek a fizetések, mivel az alkalmazottak (sőt bizony a vezetők) jelentős része nem munkavállalóként, hanem beszámlázó „vállalkozóként” dolgozik.

Jelen kutatásunkban közel 300 - Magyarországon működő - gazdasági társaság vett részt. Közülük tervez 16% létszámleépítést. A mérték mégis meghökkentő. Az elbocsátásra készülők az IT, a pénzügyi, biztosítási, idegenforgalom/turisztika, az építőipar, közlekedés, médiaipar, feldolgozóipar, járműgyártás, gépipar, elektrotechnika, kereskedelem, egészségügy, szociális ellátás, szolgáltatás területéről kerülnek ki. Vagyis szinte minden szegmensből. S ebben még nincsenek benne a kormányzat által elbocsátani tervezettek – lévén ez az első kutatásunk évek óta, melyben gyakorlatilag nem volt adatszolgáltató az önkormányzat/közszféra képviseletében. Ennek kapcsán több okot is tudnék említeni, de inkább nem részletezem.

Tovább árnyalva a képet, az eredményekből azt látjuk, hogy a munkavállalók elküldésére kényszerülők a legkisebb vállalkozásoktól az 1000-5000 főt foglalkoztató cégekig terjednek. Az ország minden régiójában érint szervezeteket e lépés – magyar és külföldi (amerikai, brit, francia, koreai, osztrák, svájci stb) tulajdonúakat egyaránt. S bár van közöttük olyan, amelynek előző éves árbevétele nem érte el a 100 millió Ft-ot, azonban a másik végletet az 500 milliárd Ft árbevételt meghaladó cégek jelentik.

A kutatás néhány konklúzióját ismertettem múlt héten egy konferencián, mely a szervezőknek és az MTI-nek köszönhetően számos sajtóorgánumban megjelent. Azzal szembesültem viszont, hogy a közreadott információk alapján sokakban az csapódott le: az országban a cégek 3,8% béremelést terveznek 2012-ben. Ez így nem igaz.

Azt mondtam ugyanis, hogy a felmérésben résztvevő cégek 41%-ánál minden munkavállalóra kiterjedően egységes a szabályozás. E cégek 73%-a tervez átlagosan 3,8%-os bérfejlesztést. Az átlag azonban 0,3% és 7% közötti szélső értékeket takar. Azt is elmondtam és bemutattam, hogy a válaszadó cégek 34%-ánál munkaköri szintek (vezetők, diplomások, ügyviteliek, fizikaiak) szerint változtatnak – eltérő mértékben – a béreken. E körben még jelentősebb a különbség, hiszen míg a felső vezetők esetében e rendszer szerint működő cégek 35%-a tervez béremelést, addig például a szakmunkásokat is foglalkoztatók 74%-a. S hogy milyen mértékben? Munkaköri szintenként számottevő az eltérés, mivel 0,3% és 20% között mozog. Tehát a számok a részletekben rejlenek. S akkor még nem beszéltem azokról a cégekről, amelyek nem emelnek vagy bércsökkentésre készülnek…

Két célcsoporttal dolgozom: felső vezetőkkel és HR-esekkel. Arra tettem fel az életemet, hogy megtanítok minél több vezetőt arra, hogy a legfőbb érték az ember, míg a HR-eseket arra, hogy próbáljanak közülük minél többen az üzlet nyelvén gondolkozni. S arra is, hogy minél többekkel megértessem azt, hogy érdemes benchmarkolni, valamihez viszonyítani magunkat, ugyanis nem önmagunkban létezünk a munkaerőpiacon.

Ma a legtöbb szervezet képviselője, vezetője semmihez sem viszonyítja magát, szervezetét. Sok esetben úgy létezik, működik, hogy egyáltalán nem figyel a környezetre. A felmérésben részt vevők nem a hazai átlagot képviselik. Ők ugyanis megpróbáltak a bértervezésükhöz viszonyítási alapot keresni. A kérdés azonban az, hogy mihez viszonyítják magukat? Valamiféle átlagot keresnek?

Ki akar átlagos lenni? Mi az átlag? Mihez képest? A felmérésünk adataiban rengeteg szélsőséget látunk, akár egyazon szegmensen belül is. Egy magyar tulajdonú, coachinggal, tanácsadással, képzéssel, rendezvényekkel foglalkozó cég vezetőjeként nem a külföldi tulajdonú, több ezer főt foglalkoztató termelővállalathoz szeretném magamat viszonyítani. S nem is a közszférához. Hanem azokhoz, akikkel egy piacon mozgok, akikkel együtt versenyzek.

Hogy miért fontos a viszonyítás? A legtöbb szegmensben a munkaerőhöz kapcsolódó költségek teszik ki a szervezetek büdzséjének igen jelentős részét. Nem mindegy tehát, hogy a versenytársaktól elmaradó bért és juttatásokat fizetsz, vagy afölött. Az egyik esetben fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a legjobb munkavállalóidat elviszik azok a cégek, amelyek piaci információk birtokában vannak. A másik esetben viszont – hacsak nem fűződik különösebb üzleti érdek (pl. a versenytársaktól munkaerő elcsábítása) – többletköltséget okozol a szervezetnek. Márpedig a költségeket valahol be kell hozni, azaz ezt a szolgáltatást, termék árában érvényesíteni kell. De ha érvényesíted, akkor vajon el tudod adni a szolgáltatást, terméket?

S mi van akkor, ha évek óta nem emelsz már bért a recesszió miatt? Akkor vajon ott maradnak nálad a munkatársak? Mivel lehet őket megtartani? Sok-sok kérdés, amelyre válaszokat várnak, amely miatt segítséget kérnek mostanában ügyfeleim. Kutatásunkban a résztvevők kedvezményesen (30.000,- Ft+áfa áron) megvásárolhatták az akár régió, vállalatnagyság, árbevétel, tulajdoni forma, foglalkoztatottak száma vagy ezek kombinációja alapján szűrt adatokat. S bizony többen meglepődtek közülük.

A létszámleépítésre készülő cégek között is vannak ugyanis olyanok, amelyek ezzel egyidejűleg bért emelnek. Sokan közülük azonban a vezetőket kihagyják ebből a körből. Az ily módon végrehajtandó béremelés fedezetét viszont az elküldendő munkatársak megtakarított béréből és járulékából finanszírozzák…

Az a sztereotípia kering, hogy a vezetők a számok alapján döntenek. Én is vizsgáltam e kérdéskört egy korábbi kutatásomban. Valóban akadnak vezetők, akiknek a számok determinálják gondolkodását, döntését. Te mit hiszel el a számokból? Egyáltalán figyeled őket? Megnézed a részleteket is?

DARA Péter