Ülök a sokadik rendezvényen/képzésen/konferencián, ahol az aktuális előadó arról beszél, milyennek kell lennie a coachnak/vezetőnek.

Arról tartanak előadást, oktatnak stb., hogy mi is az egyetlen igaz út a jó vezető avagy a jó coach stb. szerepéhez.

Ügyfeleimnél, partnereimnél is nem egyszer tapasztalom, hogy azt keresik, mondja meg valaki nekik, hogyan is kell lépésről-lépésre valamit (például a vezetést) jól csinálni. S erről egyre többször jut eszembe a szex.

Amely bár közérthető fogalomnak tűnik, mégis:

• valakinek csak szerelemmel megy, másnak anélkül is,
• az egyik ember adni szeret benne, a másik inkább kapni,
• van, aki a gyengédséget érti alatta, más a fájdalmat,
• akad, akinek csak perceket jelent, s akad, akinek hosszú idő együttes eltöltését,
• van, aki párban élvezi, más társaságban. Még sorolhatnám az eltéréseket.

Nem vagyunk egyformák. Észre kellene venni. Vezetőként is, coachként is, beosztottként is. Ami az egyik embernél beválik, az a másiknál lehet, hogy épp az ellenkező hatást váltja ki. Eltérő a személyiségünk, eltérő dolgokat hozunk otthonról, másként szocializálódtunk. Lehet próbálkozni a sablonokkal, megmondani, hogy így és így kell csinálni. Biztos, hogy ez a jó megoldás?

Működésünkben van szerepe a sablonoknak, sémáknak, kereteknek. Nem árt tudni, hogy milyen eszközök léteznek. Hogy legyen mihez nyúlni. De miért kell mindenképpen csak keretekben gondolkozni, csak ugyanazon eszközökben? Miért nem lehet (nyitottan) gondolkodni?

Ami nekem jó, az nem biztos, hogy másnak is. Ami engem motivál, ami növeli a teljesítményemet, az másnál nem feltétlenül. Ha az egyik beosztottat így vezettem, attól még nem biztos, hogy mást is úgy kell. Amennyiben az egyik főnököt tudtam kezelni, attól még lehet, hogy eltérő praktikák hatnak a másiknál. Ami az egyik cégnél bevált rendszer, az a nem ültethető át ugyanúgy más szervezethez.

Merthogy emberekről van szó. Nem kellene elfelejteni.

Van, akinek beválik a lényegre törő, megoldásorientált, olykor belemenős, egyesek által provokatívnak titulált stílusom – coachként is. Más utálja, s a finomságokra vágyik, így eleve mást keres... Akad, akit a felszínes dolgok érdekelnek. Akad, akit a mélységek. Nem vagyunk egyformák. Ezt nem ártana megérteni vagy megtapasztalni. Ahogy azt sem, hogy nincs mindenben egyetlen jó stílus, egyetlen jó megoldás.

Mint ahogy nincs egyetlen út ahhoz, hogyan kell jól embereket vezetni, gyermeket nevelni, hogyan kell jó férjnek/feleségnek, apának/anyának stb. lenni. Kívánom, hogy találd meg a saját megoldásodat, saját stílusodat, s ne higgy azoknak, akik azt mondják: Ezt így kell csinálni!