• Mi nyomaszt?
• Honnan tudod?
• Látszik. Máskor is ilyen vagy?
• Egyre többször. Ezt más is láthatja?
• Szerinted?
• Valamit tennem kell. Az, amit az elmúlt két évben csináltunk, az most is jól megy. De mi lesz jövőre?
• Miért kérdés ez?
• A válságot túléltük. Nem is akármilyen módon! Miközben a versenytársaink jelentős része elhullott. Mert nem tudtak váltani. Ugyanazt nyomták, miközben a kereslet eltűnt. Mi időben átálltunk. Mintha megéreztem volna. Jó embereket vettem fel. Képeztettem őket. Senki sem értette körülöttem, hogy miért nem veszem ki a cégből a pénzt, s miért nem megyek én is évente többször egzotikus helyekre nyaralni, mint a hozzám hasonlóak. Miért nem építek villát, miért nem veszek luxusautót. Arra fordítottam egy csomó energiát, hogy fejlesszem az embereimet és persze magamat is. Amikor beütött a piacon a krach, ez meghálálta magát. Nem menekültek el, nem hagytak a szarban. S nem csak ültek a seggükön, tőlem várva a csodát. Egymás után jöttek az ötletekkel, hogy mit is csinálhatnánk egy összeomló piacon. Nekem csak döntenem kellett, hogy bevállalom-e az új irányt. Megléptem. Nem volt könnyű döntés, de ma ide jutottunk.
• Akkor most mi nyomaszt?
• Most is jönnek munkatársaim az ötletekkel. Sőt! Nekem is van egy-kettő. De ha most megy a szekér, akkor miért vágjak bele újba? Miért osszam meg erőimet?
• Megtehetnéd?
• Meg. De jól esne pihenni. A felfutásban kicsit ellazulni.
• Akkor lazulj el! Dőlj hátra, s élvezd az eredményt!
• Igen, végre pihenhetnék. De időben kell váltani! Ha most gondolkozom, s jókor lépek, akkor piacot szerezhetek. Ha nem, akkor már hiába gondolkodom utólag, késő bánat. Sokkal több erőfeszítésre lesz szükség. Ha más is gondolkozni kezd körülöttem, meglátja a lehetőségeket, s invesztál, innovál, akkor én lemaradok. Ezt nem akarom megvárni.
• Miért?
• Azért lettem vállalkozó, tulajdonos, azért csinálom a céget, mert elegem volt a teszetosza, semmihez sem értő, dönteni nem tudó főnökeimből. Akik mellett elment a világ, de képtelenek voltak észrevenni. Minden régi kollégám tízszer annyit ért, mint ők. Meg akartam mutatni, hogy bennem jóval több van, mint a környezetemben.
• Akkor most mi a kérdés?
• Nincs kérdés. Döntöttem. Időben. Köszönöm! Ezt megírhatnád majd! Tanulságos lehet másnak is, hogy miként állítunk magunknak akadályokat...

Nem könnyű. Felismerni és elkapni a pillanatot. Észrevenni a lehetőségeket. Élni velük. A megszokottból kiszállni vagy mellette újat bevállalni.

Épp úgy, mint az a tapasztalt, középkorú szakember, aki évekig tévé és videószerelésből élt. De látta, hogy a fejlődés nem áll meg, s rövidesen nem lesz mit szerelni. Váltott. Ma gázkészülékek javításával, ellenőrzésével foglalkozik. A korábbi piaca összeomlóban van. Az új piacán annyi a megrendelése, hogy alig győzi.

Ehhez tanult. Munka és család mellett, sokszor éjszakánként. Egy teljesen új szakmát. És még sok minden mást mellette.

A többség nem ilyen. Ugyanazt csinálja évek, évtizedek óta. Miközben a világ fejlődik, s elmegy mellettük. Ők ketten léptek. Időben.

Neked nem kellene? Te meddig vársz?

DARA Péter