Miben vagy tehetséges? Mihez értesz? Lehet, hogy e két kérdés megválaszolása sok ember életét egyszerűbbé tenné. S talán boldogabbá is.

Kevesen vannak, akik úgy választottak szakmát, avagy felsőoktatási intézményben szakot, hogy igazán tudták volna, miben is tehetségesek.

Márpedig egyáltalán nem mindegy, hogy miként éli le bárki is az életét. Örömmel tölt-e el minimum napi 8 órát munkával, mivel olyan tevékenységet végez, amelyet szeret, amelyhez igazán ért, amelyben tehetsége okán a jobbak között van?

Avagy keserű ébredést követően, “na, ma megint dolgoznom kell” kifejezést maga elé morogva éli le élete nagy részét egyszerűen azért, mert olyan szakmát/diplomát szerzett, amelyhez legkevésbé van affinitása?

A kudarcokat értelemszerűen kevesen szeretik. A siker ízét annál többen. Megdöbbenve tapasztalom azonban, hogy amikor rákérdezek, hogy konkrétan ki és mit ért siker alatt, ennek a megválaszolása milyen nehézséget okoz. S ez nagy baj.

Addig ugyanis, míg valaki nincs igazán tisztában önmagával, erősségeivel, gyengeségeivel, saját mozgatórugójával (motivátorával), addig sokkal nehezebben fog boldogulni az életben. Még kevésbé fog tudni változtatni az életén. Például azon, hogy miért az adott szakmát, munkát, pályát stb. választotta. Már ha ő választotta egyáltalán.

A szülők befolyása ugyanis nem elhanyagolható a pályaválasztás, a továbbtanulás kérdésében. S bizony közülük nagyon sokan a legkevésbé sem azzal foglalkoznak/foglalkoztak, hogy miben tehetséges gyermekük. Azzal annál inkább, hogy saját meg nem valósult álmukat megvalósítsa. Vagy hogy ha már nekik nem sikerült, akkor legalább gyermekük kereshessen jó pénzt majd a diplomájával, munkájával. Vagy egyszerűen a kényelem, megalkuvás, pénzhiány okán közeli intézménybe/iskolába küldik, ahol nem feltétlenül azt lehet tanulni, amely az álma volt.

A kudarcok viszont ennek okán gyorsan jöhetnek. Az adott területhez kapcsolódó tehetség híján már a felsőoktatási intézmény vagy szakmai képzés elvégzése is nehezen megy.

Aztán az első munkahely megszerzése is sokkot okozhat. Már ha sikerül. Önző módon ugyanis a munkáltatók többsége a kifizetett jövedelemért cserébe a jobbakat keresi. Ritkán vesznek fel az adott szakmában átlagos vagy átlag alatti képességekkel, tehetséggel rendelkező munkavállalót.

Tehetséges vagy? Miben?

A kérdés megválaszolása nem is olyan egyszerű. Információ hiányában pláne nem. Kérdezd meg ismerőseidet, vajon tudják-e, hogy miben igazán jó a gyermekük! Majd kérdezz rá, hogy vajon figyelembe veszik-e ezt a nevelésük, iskoláztatásuk kapcsán. A válaszoktól leeshet az állad...

Ami azonban igazán meglepő, hogy felnőtt, meglett, tapasztalt emberek sincsenek tisztában sokszor saját tehetségükkel, személyiségükkel.

A kulcs két – mostanában elcsépelt, de nagyon fontos – szó: önismeret és visszajelzés.

Az önismeret fejleszthető. Csak gondolkozni kell hozzá. Például kérdéseken. S őszinte választ adni. Önmagadnak. Ilyeneken is:

• Miben vagyok jó? Miben a legjobb?
• Mihez van kevésbé affinitásom?
• Mi hajt?
• Önálló vagyok-e?
• Kockáztatok-e?
• Mennyire vagyok nyitott mások iránt?
• Egyedül vagy csoportban érzem-e jól magamat, s tudok igazán jó teljesítményt nyújtani?
• Mennyire befolyásolnak érzelmeim?
• Mennyire vagyok a számok embere?
• A megszokások embere vagyok, avagy inkább a napi újdonságokat, a kihívásokat, a váratlan helyzeteket kedvelem?
• Miként viselkedek konfliktushelyzetben?
• Mennyire fontos, hogy pontosan körülírt, mások által meghatározott feladatok közepette dolgozzak?
• Szeretem-e a változatosságot?
• Könnyen vagy nehezen lehet-e befolyásolni?
• Mi van a megbízhatóságommal?
• Bírom-e az elkötelezettséget?
• Miben lelem igazán örömömet?
• Emberekkel szeretek foglalkozni vagy feladatokkal?
• Szívesen vagyok a figyelem középpontjában vagy inkább háttérbe húzódok?
• Hosszú vagy rövid távon gondolkodom inkább?
• Miként viselem az elutasítást?

A kérdések megválaszolásához nem árt figyelni a környezetünket, s akár önmagunkról visszajelzést kérni. Persze a mások által adott visszajelzés megtévesztő is lehet. Kevesen adnak ugyanis igazán őszinte és kritikus visszajelzést. Pedig az visz igazán előre, nem csupán a dicséret.

Hogy miért? Mert a kritika hatására lehet észrevenni azt, amiben a legjobb vagy, amiben fejlődni kellene, amire oda kell figyelni, ami gondot okozhat – akár a magánéletben, a társas kapcsolatokban, akár a munkában.

Amennyiben nem kudarcra vágysz, hanem sikerre, akkor válaszold meg magadnak őszintén: mersz-e a tehetséged tudatában álmodni (akár önmegvalósításról, akár álmaid állásáról)? S mersz-e a (munkaerő-piaci) környezetet is ismerve cselekedni annak eléréséért?

Ha igen, akkor nyert ügyed lehet. S akkor nagyobb lehet az esélye, hogy boldogabban éled majd az életedet.

Már ha ez számít, s ha erre szükséged van...

DARA Péter