Tanulságok egy képzés kapcsán

Azt tapasztaltam - s ez erősödött bennem a HR-es márkaépítés képzés kapcsán is -, hogy a képzések, fejlesztések, coaching tekintetében is más szemléletre van szükség. Sokan már most is önmagukat fejlesztik, képzik, s nem csak a c

A HR-es márkaépítés című képzésünkkel segíteni szeretnénk arra érdemes szakembereknek abban, hogy sikeresebbek, önismeretükre alapozva még jobbak és eredményesebb kapcsolatépítők legyenek, s ezt el is tudják adni főnökeik, munkatársaik, leendő munkáltatóik, illetve szakmájuk számára.

Tanulságot ígértem a címben. Az első: a képzés címével ellentétben a jelentkezők 10%-a első számú vezető (s nem e szakmában mozog), 45%-uk HR vezető (van közöttük több országért felelős regionális vezető is), 15%-uk állást kereső HR vezető. A jelentkezők 10%-a a közszférában dolgozik, s ugyancsak ekkora a felsőoktatásban tanuló leendő HR-esek aránya.

A második tanulság: hiába jó vagy különleges egy program, ha a célcsoport nem tudja eladni a főnökének, hogy fizesse az árát és/vagy elengedje rá. Az eredeti koncepciónk szerint az „Add el magad – HR-esként! A meggyőző HR-es – HR selfbranding” néven meghirdetett 1+3 fél napos rendkívül tartalmas programot ugyanis – számtalan telefonon kapott visszajelzés alapján – az érintettek nem tudták eladni főnökeiknek. Nem tudták meggyőzni róla (illetve sokan nem is merték), hogy erre nekik szükségük van. Mi pedig hiába látjuk naponta a munkánk során, hogy mennyien profitálhatnának konkrétan pénzt, sikereket, jobb munkahelyet a megszerezhető tudás alkalmazásával, ha a tudást a képzésen nem szerezhetik meg.

A HR-es márkaépítés című képzés egy napos lett. A szakmai résztvevők karácsonyi ajándékként 80%-os kedvezményt kapnak a díjból. 10 nap leforgása alatt hirdetés nélkül, kizárólag a saját kapcsolati rendszeremből húsznál többen jelentkeztek a december 9-i programra.

A legfontosabb tanulság számomra: saját zsebből fizeti a részvételi díjat a résztvevők 55%-a (közülük többen közismert multinacionális társaságok munkatársai)!

Miért különösen fontos ez számomra? Az előző – Milyen lesz a jövő a szakképzés hozzájárulás megszűnésével? című – blogbejegyzésemben többek között arról írtam, hogy a munkavállalók képzésére fordítható források egy részének elvesztésével a képzések, fejlesztések tekintetében is más szemléletre van szükség, illetve „sokan már most is önmagukat fejlesztik, képzik, s nem a cégüktől várják el annak finanszírozását”. Ennek jeleit tapasztaltam ezúttal!

Joggal felvethető persze az, hogy ilyen kis összegű képzést "bárki" ki tud fizetni. Ellenpéldaként azt a HR Trend Klubot hoznám fel, mely ugyancsak az önfejlesztésről szól, s melynek éves tagsági díja nagyságrendekkel magasabb. Mégis - s ez különösen megtisztelő számomra - itt is jelentős számban vannak önfinanszírozók vagy akár a klubtagsági díjat a bónuszuk terhére bevállalók…

Persze ez csak tű a szénakazalban. Azt is lehet mondani, hogy a fentiek nem reprezentatívak, mindössze néhány olyan szakemberről szólnak, akik tudatosan fejlesztik magukat.  Sajnos igaz. Mégis, amíg ilyenekkel találkozom, azt gondolom, hogy van remény a fejlődésre az adott szakmában. Sőt találkozom coachként ilyen hozzáállású első számú vezetővel is. No, nem sokkal…

Kifogást keresők mondhatják, hogy az önfejlesztés - hát még a képzés, fejlesztés, coaching - is pénzbe pénzbe kerül. Rossz hírrel szolgálhatok: van, amihez csak szándék és/vagy ötlet szükségeltetik. Csak nyitott szemmel kell járni vagy megkérdezni mást, hogy miként csinálja. Ja, hogy ehhez meg belső motiváció és nyitottság kell? Erről is beszélek majd a HR-es márkaépítés programon...

DARA Péter http://devise.hu/dara-peter http://hu.linkedin.com/in/darapeter