A munkanélküli is EMBER

A munkát keresők gyakran érzik úgy, hogy nem veszik őket emberszámba: hiába küldik el az önéletrajzukat, választ rá nem kapnak; a megadott számon a telefont nem veszik fel… viszont mindezek ellenére a hirdetés még hetekig olvasható

A munkát keresők gyakran érzik úgy, hogy nem veszik őket emberszámba: hiába küldik el az önéletrajzukat, választ rá nem kapnak; a megadott számon a telefont nem veszik fel… viszont mindezek ellenére a hirdetés még hetekig olvasható a hirdetési portálokon.

Egy munkanélküli őr nyílt levele:

„Tisztelt Hirdetők!

Én folyamatosan elküldöm Önöknek az állásokra az önéletrajzomat. De választ nem kapok. Magyarázzák meg kérem, hol van itt a probléma, mert én nem értem! Sem béna nem vagyok, sem bunkónak nem érzem magam! Dolgoztam egész életemben, becsületesen. Nem loptam, nem raboltam! Hogy ide jutottam, hogy koldulni kelljen a munkáért, az nem az hibám! És mégis, én szégyellem magam, rendesen! Önéletrajzok tömegét küldözgeti szét az álláskereső és hiába!!!!!

Ha nem kellek, akkor írják meg, de ne nézzék az embereket tollvonásnak, mert mink is, hasonló sok ezer álláskereső társammal, ugyanolyan emberek vagyunk mint Ön, mint Önök!!!!

A napi programunk abból áll, hogy egész nap a neten figyeljük az álláshirdetéseket. És ha megcsörren a telefon, akkor remegő kézzel kapunk utána, teli reménnyel, hátha most sikerül!!! Ne nézzenek bennünket bolondnak, sem valami eldobható üres sörösdoboznak! Mert nem vagyunk azok! Nem vagyunk! És elvárjuk azt,  ha hívjuk Önöket, ne nyomják ki a telefont, hanem igenis vegyék fel! Ennyi tisztesség legyen Önökben is, ha már belőlünk élnek!”