Vannak még emberséges főnökök?

A levélíró  hálás a főnökének: Levél: „Márciusban leszek 28 éves. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert néhány hónappal ezelőttig egyáltalán nem gondoltam volna, hogy valaha is megbetegedhetek. Ezért a mostani munkahe

A levélíró  hálás a főnökének:

Levél: „Márciusban leszek 28 éves. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert néhány hónappal ezelőttig egyáltalán nem gondoltam volna, hogy valaha is megbetegedhetek. Ezért a mostani munkahelyemen a főnököm által felkínált választási lehetőségek közül, hogy bejelentsenek-e 4 órára vagy egyáltalán ne, az utóbbit választottam.

Már több mint 2 éve dolgozom nála, eleinte 4 órára voltam bejelentve, aztán mivel ennek nem láttam sok értelmét , úgy döntöttem,  hogy inkább mégse legyek. Így legalább kicsivel több pénzt kaptam kézhez. A bejelentés már csak  azért se érdekel, mert szerintem mire én nyugdíjas lennék, addigra már nyugdíj se lesz.

Nyáron megbetegedtem, kiderült, hogy rákos vagyok. (Az egészségbiztosításom a lakhelyem polgármesteri hivatalának jóvoltából van meg.)

A betegségem és a kezelések miatt augusztustól már nem tudtam dolgozni. Mivel se fizetést, se táppénzt nem kaptam  anyagilag lenullázódtam. Mikor kicsit jobban lettem – nem vagyok még egészséges, de a pénz nagyon kell - , jelentkeztem a volt főnökömnél, hogy visszavenne-e, és elmondtam neki, hogy milyen helyzetben vagyok. Ő visszavett. Úgy, hogy eddig járőr voltam, most egy másik helyre rakott át egy nyugisabb helyre portásnak.   És ami igazán meglepett az az volt, hogy mikor találkoztunk átadott nekem egy borítékot, amiben pénz volt, és jobbulást kívánt. A döbbenettől szólni se tudtam. Tudom, hogy nagyon hülyén hangzik, de nagyon hálás vagyok ezekért neki.”