Munkatársat keresünk! Vagy mégsem?
Álláshirdetések a koronavírus idején: Avagy, hogyan keltsünk reményt az álláskeresőkben.
Mióta legutóbb virtuális tollat ragadtam, megjelent a koronavírus járvány, talán eddig soha nem látott kihívások elé állítva mind a munkáltatói, mind a munkavállalói oldalt.
Szeretném ezt a jelen problémát egy kicsit a saját oldalamról megközelíteni (mégiscsak az én blogom, haha).
Jelenleg ugye regnáló álláskereső vagyok, 3 hónapja próbálok elhelyezkedni. Az első 2 hónapban azzal kellett megküzdenem, hogy a lakóhelyemen borzasztó kevés a lehetőség, így kénytelen voltam más városokban nézelődni, mely igen nagy hátránnyal indított el a munkaerőpiacon. A következő, amivel meg kellett küzdenem az volt, hogy azután, hogy 4 körre visszahívnak és pozitívak a visszajelzések, mégsem engem választanak. Ezen túl kellett lépnem mentálisan és építkezni belőle és egyelőre úgy érzem sikerült. Erre itt ez a rohadt vírus. Most már biztos, hogy ezekkel a feltételekkel, amikkel én rendelkezem (hogy nem vagyok pesti), most a 0 felé konvergál az esélyem az elhelyezkedésre. Ennek ellenére most nem ezt szeretném kihangsúlyozni, legfőképpen a vállalatok kommunikációjáról szeretnék néhány mondatot ejteni.
Mint álláskereső, az eddig említettek ellenére sem adom fel az álláskeresést, így a reggeli, tízórai, ebédidős, uzsonnás és vacsora rutin továbbra is az állásportálok böngészése. Van, akinek kávé, cigi, nekem Profession.hu. Mit látok? Friss hirdetéseket. Na de hiszen ez óriási! A vírus ellenére továbbra is hirdetnek a cégek, van remény. Megnyitom a hirdetést, elolvasom. Szokásos szöveg, így a cég, úgy a cég, elvárások, amit ajánlunk, előnyök, munkavégzés helye, blablabla. Tök jó! Elküldöm a CV-met. Mi történik ez után? Több kimeneteles az ügy, tekintve a vírust.
- Nem méltatnak egy rohadt e-mailre sem. Még egy automatikusra sem.
- Azonnal elutasítanak a francba.
- Megírják, hogy a jelenlegi helyzetre való tekintettel nem toboroznak és türelmemet kérik.
Nemrégiben egy ismerősömet is megkerestem egy aznapi hirdetéssel kapcsolatban, tekintve, hogy ott dolgozik. Azt az infót kaptam, hogy nyugodtan küldjem el a CV-met, de ők úgy tudják, most nem vehetnek fel senkit.
Mi ezzel a probléma?
Pörgessük vissza egy kicsit. Álláshirdetés, mit látunk benne? A szokásos szöveget. Mi ezzel a probléma? Elmondom: Nincs benne, hogy jelenleg nem toboroznak, de várják a jelentkezéseket, nincs benne, hogy jelenleg nincs lehetőség személyes interjúra, de van lehetőség skype-ra, egyébre, NINCS BENNE SEMMI. És ez a problémám! Miért nem lehet az emberekkel KOMMUNIKÁLNI?! Nem kerül sokba, annyit tesz, hogy a szokásos álláshirdetések mellé még bedobjuk, hogy jelenleg hogyan kezeljük a helyzetet, hogyan tervezzük a frissen (!) meghirdetett pozíciókra való toborzást, hogyan látjuk a jövőt. Ennyi kellene. Rengeteg embernek szűnt meg most a munkaviszonya, de nem adják fel, keresnek és keresnek, ahogy én is teszem és nem azért, mert a karanténban nincs jobb dolgom. Ha tehetném, halálra dolgoznám magam akár home office-ban is. De nincs rá lehetőségem. Erre azzal találom magammal szembe, hogy felvillantják a remény csillagát a friss hirdetésekkel, de közben közel sincs szó valódi toborzásról. (Ettől függetlenül elküldöm a jelentkezésem, nem ezen múlik, meg ugye hátha.) Értem és megértem a cégek helyzetét, hogy nekik is nehéz és új a helyzet, nem könnyű eltalálni, hogy mik a legjobb intézkedések, a legjobb teendők ebben az időszakban. Annyival viszont igazán megtisztelhetnék a jelentkezőket és az álláskeresőket a cégek, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtanak a pozícióikkal és a toborzással kapcsolatban, vagy inkább ne is hirdessenek, tényleg. Így lehet tervezni, így lehet következetesnek maradni. E nélkül csak egy üres ígéret és fecsegés lesz a fancy álláshirdetésből.
Ennyit akartam. Mindenki vigyázzon magára, vegyen fel maszkot, ha boltba megy, mossa a kezét és igyon gyógynövényes teákat meg szedjen vitamint. Minden rendben lesz.
