Majd én tudom! …meghatározó szokásaink.
Van egy szokás, egy rossz beidegződés itthon az emberekben aminek a következtében kialakul egy olyan szemlélet, ami megakadályozza, hogy optimistábbak legyünk, hogy a lehetőségeket keressük és tényleg tehessünk a sorsunkért, a jobb
Van egy szokás, egy rossz beidegződés itthon az emberekben aminek a következtében kialakul egy olyan szemlélet, ami megakadályozza, hogy optimistábbak legyünk, hogy a lehetőségeket keressük és tényleg tehessünk a sorsunkért, a jobb életért.
Nagyon sokat tapasztalom azt, hogy az emberek milyen elenyésző kisebbsége nyitott az újra, keresi a fejlődést és áll érdeklődéssel az általa nem ismert területek felé.
Ha van egy olyan helyzet, amiben nincs tapasztalat vagy jártasság, vagy egy változás, új kihívás, esetleg egy új megpróbáltatás.
Ilyen helyzetekben jellemzően két reakció van.
Az egyik, hogy a már meglévő (jellemzően nem széles) tapasztalatából megpróbálja behatárolni az új ismereteket, skatulyáz, “dobozol”, vagy a másik, hogy nem foglalkozok vele…a kisebb ellenállás felé mozdul, "ami nincs” az nem visz energiát…mindkettő a komfortzóna és a meggyőződés, a világkép röghöz kötése, bebetonozása.
Mindkettő gátja a fejlődésnek, a sikereknek és az új, jó tapasztalatok szerzésének.
Miből alakul ki ez a szemlélet?
Ahogy felnövünk nagyon sok olyan jellegű inger ér minket, hogy azért kell tanulni, hogy megfelelhessünk mások elvárásainak, akkor érünk valamit, ha elsajátítunk olyan információkat, amiket nem önszántunkból választunk, és ha valamiből ezek kötül nem vagyunk felkészültek akkor szégyenérzet legyen bennünk, frusztráció és ki leszünk téve a közösség negatív megítélésének.
Automatikusan belénk épül egy ilyen védő mechanizmus, ami próbálja ezeket a helyzeteket a számunkra legkevésbé stresszes módon “túlélni”, elkerülni. Ez már a tudatalatti munkája lesz, de a tapasztalatok során kialakultakból ered, és szokássá vált.
Így lesz érthető, hogy ha valaki hall egy új dologról, egy más fajta szemléletről, akkor jellemzően beindul ez a rossz beidegződés…. ha valamit nem tudok, nem ismerek, akkor szokás alapon kezelem, elkerülendő a régről ismert negatív következményeket érzéseket.
Ezen felül attól függően, hogy milyen karakterrel, személyiség jellemzőkkel bír az adott ember, kezeli ezt még különféle módokon. Lekezelően, kioktatóan, agresszívan, frusztrálódva, megszégyenülve, stb...
Ebből érezhető, hogy a fejlődés elég kis eséllyel van ezekben a berögződésekben jelen, elutasítják az új, ismeretlen információkat, pedig pont ezeknek kellene jelen lenni, ahhoz, hogy sikeresebbek lehessünk, konstruktívan gondolkozhassunk és jó példát mutathassunk, hogy a fiatalok a környezetünkben is többre vihessék.
Alapvetően nem megváltoztathatatlan dolgokról beszélünk, hanem már tisztán látható, hogy rossz szokások, beidegződések gyűjteménye ez. Ebben a jó hír, hogy ez megváltoztatható a jó szokások beépítésével és a múltból fakadó értelmetlen rossz érzések leküzdésével viszont ez komoly, tudatos munkával jár.
Ezeknek ismeretében a fejlődési lehetőségeink új lendületet kaphatnak, ha ismerjük valaminek az okát, akkor sokkal könnyebben dolgozhatunk rajta, és leküzdhetjük az elén kerülő akadályokat.
…vagy mondhatjuk azt is…majd én tudom…
"Attól, mert segítséget fogadunk el másoktól még nem jelenti azt, hogy nem vagyunk képesek nagy dolgokra"
Szép napot!
Zeisky Ákos - esszencialista
ESSENTIA™
A lényegi, egyedi azonosítása, egy emberben, egy ötletben vagy üzletben és erre az egyediségre történő fókusz által építeni, fejleszteni és eljuttatni a benne rejlő potenciál csúcsára.
Hiszem, hogy mindenkiben lévő egyéniség egyedi, építő és fejleszthető. Hiszem, hogy mindenki felfedezheti az önmagában rejlő egyéniséget, egyediséget, amitől jól érzi magát a bőrében. Rátalálhat a saját útjára, kitűzheti azt a valós életcélt és az oda vezető feladatokat amelyekben Önmaga lehet és ettől boldogabb lesz az élete.
