Mi a legnagyobb probléma a fiatalokkal a munkahelyen?
Aggasztó kutatások láttak napvilágot a munkaerőhiányról, a szakemberek hiányáról. A vállalatok panaszkodnak, hogy nem találnak megfelelő tehetségeket. Ha fel is tudnak venni embereket, sokkal nagyobb kihívást jelent nekik a munkaerő
Aggasztó kutatások láttak napvilágot a munkaerőhiányról, a szakemberek hiányáról. A vállalatok panaszkodnak, hogy nem találnak megfelelő tehetségeket. Ha fel is tudnak venni embereket, sokkal nagyobb kihívást jelent nekik a munkaerő megtartása. A cégvezetők szerint az Y-generációs és Z-generációs fiatalokkal nem lehet megfelelően kommunikálni, tiszteletlenek, nem értik meg a feladatot, figyelmetlenek és még sorolhatni lehetne a vélt és valós problémákat. De vajon mi az oka a generációs gapnek? Mitől mások a fiatalok? Hogyan álljunk hozzá a jövő generációjához? Y-generációnak hívhatjuk azt a korosztály, aki nem tudja, hogy milyen az élet internet nélkül. Z-generációnak pedig arról a korosztályról beszélhetünk, akik el sem tudják képzelni az életüket a facebook és társai nélkül. Az online világ és a közösségi média egy új szindrómát idézett elő a fiatalok között, az ún. „Azonnali Visszajelzés Függőség” (AVF) szindrómát.
Mit is jelent az AVF szindróma?
Nem érdemes definíciók sokaságának elemzésébe fognunk, elég egyszerűen az alábbi tesztet elvégeznünk. Kérjük meg a gyerekünket, hogy rakjon ki egy képet magáról az Instagrammon, osszon meg egy videófelvételt a Snapchaten és várjunk. A türelmesebb fajták mindössze naponta többször nézik meg, milyen visszajelzések érkeztek. De sajnos az átlag már percek után megnézi, sőt egyenesen várja, hogy hányan nézték meg, hányan kedvelték és ki milyen hozzászólást fűzött a képhez. Ha ez kevés, elszomorodnak, ha sok, elégedetten készítik tovább a képeiket. Az azonnali válasz az életük részévé vált. Szeretne venni valamit? Nem probléma, felmegy Amazonra és megrendeli. Szeretne beszélni valakivel? Nem probléma, felmegy Messengerre és ír neki. Nem kell órákat várni, hogy megjöjjön a válasz. Szeretne egy filmet nézni? Felmegy Netflixre és elindítja. Mindent megkapnak azonnal. Akar randizni? Van megoldás! Csak jobbra húzza a képet és kész is. (Tinder)
Mi történt a fiatalokkal?
Függők lettek. Vágynak a visszajelzésre. Egyenesen megőrülnek, a rosszullét tünetei jelennek meg, ha nem kapnak meg azonnal valamit, beleértve a visszajelzést. És nem elég, hogy függők lettek, a képeiket filterezik, megszerkesztik, azaz jobb színben tüntetik fel, mint a valóság. Köszönhetően az AVF-szindrómának, az életüket úgy töltik, hogy folyamatosan keresik az automatikus és azonnali visszajelzéseket. Ha nem kapják meg az egyik helyen, mennek a másik helyre. Ha nem kapják meg a valóságban, mennek a virtuális térre. Őket nem akadályozhatja meg senki, mert függők lettek. Az azonnali visszajelzés drogként viselkedik számukra. Minden, ami nem azonnali visszajelzésre épülő rendszer, azzal küzdenek, látványosan szenvednek. Problémáik vannak. Csak hogy párat említsünk: Párkapcsolat, szerelem… mi történik, ha szakítanak? Egyszerűen megszakítanak minden kapcsolatot, abbahagyják az üzenetek küldését egymásnak. Mert nincs meg az a képességük, hogy megfelelő módon megoldjanak egy ilyen érzelmi konfliktust. És igen, ide tartozik a munkahely is. Lediplomáznak, szakma van a kezükben és elmennek dolgozni. Belépnek a cégbe, és lemegy az első munkanap. Semmi visszajelzés. Eltelik a második munkanap. Semmi visszajelzés. Nem értik, kényelmetlen számukra. Feszültek lesznek. És beindul a védekezési mechanizmus. Előkerül a telefon, lerakják a billentyűzet mellé, és elindult a képernyők harca a monitor és a mobil között. Az X-generációs kollégák nem értik, a vezetővel együtt, mi olyan fontos. Mit tud adni az a fránya mobil?
A rövid válasz: azonnali visszajelzést. Megkérdezték tőlem cégvezetők egy konferencián, hogy „Miért olyan fontos az Y és Z generációnak a visszajelzés?” Itt azt kell megérteni, hogy nekik ez nem fontos, hanem megszokták, hozzájuk tartozik.Úgy, ahogy az idősebb kollégák is megszokták a dolgok menetét a cégnél, úgy a fiatalok is megszokták, hogy folyamatos visszajelzést kapnak. Amit a fiatalok nem értenek meg az az, hogy az élet, a párkapcsolat és a karrierben való kiteljesedés nem egy azonnali folyamat, hanem egy út, amit végig kell járni. Egy lassú folyamat, amelyhez idő kell. Nincsen letölthető applikáció erre. És ezen a ponton, útmutató és segítő applikációk nélkül, AVF-szindrómával bekerülnek a munka világába egy vállalathoz, ahol a nem törődnek a személyes problémáikkal, a személyes fejlődésükkel, az önbizalmukkal. Csupán egy láncszemei a gépezetnek. Semmi visszajelzés, semmi törődés. És ott össze is omlik a rendszer.
Oké, Dezső, de akkor mit csináljunk? Állítsuk át a cégünket egy like-futószalag vállalattá? Naponta simogassuk meg őket, hogy milyen jól végzik a dolgukat? Osszuk meg közösségi médián minden lépésüket? Nem, nem és nem.
A cégek úgy akarják megoldani a kialakult helyzetet, hogy elkezdenek az AVF-szindrómához hasonló rendszereket kialakítani, ezzel is eleget téve a kialakult függőségnek. Mintha az Anonim Alkoholisták Klubjában koccintanának egyet minden alkalommal, ha valaki csatlakozik a csoporthoz. A megoldás az, ha a fiatalokban tudatosítják a problémát. Ha elmondják nekik, hogy a munka világában mire számíthatnak. Ha tudnak arról, hogy a karrier egy út, és nem egy azonnali élmény. Ha megértik, hogy a vállalati kultúrában nincs azonnali visszajelzés. Rámutatni, hogy itt az ideje szembenézni a függőségükkel. És talán a fiatal generációnál nőni fog a hatékonyság, nagyobb lesz a koncentráció-képesség, a cégeknél csökkeni fog a fluktuáció. Hogy mit csináljanak a cégek és a cégvezetők? A kulcs: az oktatás.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy megnőtt a vezetők felelőssége. Ez már olyan mértékű felelősség, ami alól nem lehet kibújni. Nem lehet szemet hunyni felette. Vagyis lehet. De akkor ne csodálkozzunk, ha nem értjük az Y és a Z generációt, cégünknél pedig csak úgy jönnek-mennek a fiatalok.
Kellemes jövő-építést kívánok a Jövőt Építők Generációja Egyesület nevében.