A szülő munkanélkülisége gyerekszemmel
JobAngel március 21-én közzétett érdekes cikke adta az ihletet ehhez a bolg bejegyzéshez. (a cikk linkje: http://www.hrblog.hu/jobangel/2018/03/21/hogyan-elik-meg-a-munkanelkuliseget-a-csaladtagok/)
Hogy a gyermek miként éli meg a szülő
JobAngel március 21-én közzétett érdekes cikke adta az ihletet ehhez a bolg bejegyzéshez. (a cikk linkje: http://www.hrblog.hu/jobangel/2018/03/21/hogyan-elik-meg-a-munkanelkuliseget-a-csaladtagok/)
Hogy a gyermek miként éli meg a szülő munkanélküliségét, nagyban a felnőttek viselkedésétől függ. Ez bármilyen más veszteségélmény esetén így van. Ha a szülő hamar talál új munkahelyet, ez a folyamat rövid, pozitív kimenetelű, erősíti a gyermek optimizmusát. A szituáció már nem ilyen egyszerű, ha hónapokig tart a munkakeresés. A szakirodalom szerint, a hat hónapnál tovább tartó munkanélküliség igencsak megváltoztathatja a családi dinamikát, amit nehéz később az eredeti állapotába visszaállítani.
A gyermek elsődleges szocializációs közege a család, ahol megtanulja, hogyan küzdjön meg az élet nehézségeivel. Legfontosabb modellt a szülők nyújtanak számára. Mit tehetünk a gyermekünk érdekében egy ilyen krízishelyzetben?
- Elsősorban beszéljünk vele őszintén! Fejezzük ki bátran az érzelmeinket felé, de ilyenkor mindig vegyük figyelembe a gyerkőc életkorát, ne osszunk meg vele olyan információkat, amelyekre még nem érett meg a személyisége! És ne feledjük, ő nem a barátunk, ne terheljük rá a félelmeinket! Fontos, hogy eme krízishelyzetben is biztonságban érezze magát, ami a felnőttek viselkedésén, kisugárzásán múlik.
- A legjobb példát azzal mutatjuk, ha látja, hogy a szülő fel tud állni a kudarcok, veszteségek után, és küzd!
- Nem kell szégyellni a gyermek előtt, ha nem sikerült egy-egy interjú, és ettől csalódottak vagyunk. A lényeg, hogy lássa, másnap újra próbáljuk, és ha szükséges, merünk segítséget kérni!
Fontos, hogy gyermekünk megtanulja, akár nagyon mélyről is képes az ember felemelkedni, ha a nehézségeket nem bénító problémaként, hanem kihívásként kezeli. Ez a fajta optimista attitűd és rugalmasság elengedhetetlen a felnövő generációnak ahhoz, hogy a 21. században kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak.
És nem szabad megfeledkeznünk, hogy a társ támogatása, empatikus hozzáállása is ugyanennyire fontos modell a fiataloknak. Egyrészt modell arra vonatkozóan, hogyan viselkedjenek ők támaszként. Másrészt mit üzen gyermekének az a szülő, aki a nehezen munkát találó párját érzelmileg bünteti, nem támogatja? Hogy abban a családban csak az a tag szerethető és elfogadható, aki tökéletesen teljesít és nincsenek kudarcai.
Tehát összességében elmondható, hogy a gyermek nem fogja elítélni a munkanélküli szülőt, ha az érintett vagy a másik szülő nem ítélkezik. Nem fog kétségbe esni az egzisztenciális bizonytalanság miatt, ha a szülők magatartása megnyugtató. Továbbá egy ilyen krízishelyzetből sokat profitálhat: tanulhat a szüleitől helyes megküzdési technikákat, rugalmasságot és összetartást, valamint fejlődhet az érzelmi intelligenciája.
Kiss Erika
klinikai és mentálhigiéniai gyermek és ifjúsági szakpszichológus