Az önbizalom erősítése gyermekkorban

    Gyakran halljuk, hogy a mai világban a magabiztos emberek tudnak érvényesülni. Szerintem, ez nem csak manapság van így. Mindig is fontos volt, hogy a nők és a férfiak hogyan menedzselik magukat, csak mások voltak a k

 

 

Gyakran halljuk, hogy a mai világban a magabiztos emberek tudnak érvényesülni. Szerintem, ez nem csak manapság van így. Mindig is fontos volt, hogy a nők és a férfiak hogyan menedzselik magukat, csak mások voltak a körülmények, és ez a kifejezés nem volt ennyire divatos.

Szülőként hogyan tudunk segíteni?

Mik az alapok? Pár pontban összeszedtem néhány, a téma szempontjából fontos szülői magatartást.

1. A szülő=példa. Ezt nem szükséges hosszasan kifejtenem. A szülők mintát nyújtanak gyermeküknek konfliktuskezelésből, érdekérvényesítésből, ismeretlen akadályokkal való megküzdésből, kudarctűrésből, férfiasságból, nőiességből stb.. Ha ez a minta alacsonyabb önbizalmat tükröz, akkor a szülőnek érdemes elkezdenie egy önismereti utat, és az ő fejlődése nagy valószínűséggel a gyermekre erős, pozitív hatással lesz.
2. Feltétel nélküli elfogadás: ha feltétel nélkül elfogadjuk a gyermek személyiségét, érzelmeit, akkor kisebb eséllyel fogja őt gátolni a csökkentértékűség érzése. Arra gondolok, hogy ha pl. gyermekünk introvertált személyiség, ne akarjuk ezt az alapvető temperamentumát megváltoztatni! Ha görcsösen törekszünk arra, hogy vezéregyéniséget neveljünk belőle, azzal nem fejlesztjük az érdekérvényesítő képességét, hanem  pont az ellenkezőjét érhetjük el. Így azt érezheti, hogy nem elfogadható a számunkra, meg kell változnia, hogy megfeleljen. Ezzel nem épül az önbizalom.
3. A kudarctól való erős félelem: sok helyen olvasni, hogy meg kell tanítani a gyermeknek a kudarctűrés képességét, ezért nem szabad nyerni hagyni a társasjátékokban. Azzal egyet értek, hogy ha egy gyermek minden esetben nyer a játszó partnerei ellen, úgy nem fejlődik a kudarctűrése. De szigorúan sem venném. Vannak azok a helyzetek, amikor igen is hagyom nyerni a gyerekeket. Én a társasjátékok tanító erejét abban látom, hogy közben a gyermek megtapasztalja, hogy nem tud mindent kontrollálni, a szerencse forgandó.
4. Tapasztalatom szerint, a társas játékoknál sokkal jobban edzi a gyerekek kitartását és kudarctűrését, ha egy játékban el kell érnünk egy közös célt. Fel kell építenünk vagy ki kell raknunk valamit. Ilyenkor hasznos példát tudunk mutatni saját türelmünkkel, csapatjátékunkkal. Megtaníthatjuk arra a kicsiket, hogyan mérjék fel saját képességeiket: ne tűzzenek ki túl nehéz vagy túl könnyen megvalósítható célokat. Ha bukunk, együtt bukunk, és együtt dolgozzuk fel a kudarcot.

A lista nem teljes, de a pontok tovább gondolása talán hasznos lehet a családok mindennapjaiban.