Édes kis szorongásaink

Ha édesek, ha nem, nagyon is a 21. századi emberhez nőttek azok a napi aggodalmak, amik nélkül sokan el sem tudják képzelni az életüket. Egy ismerősöm remekül megfogalmazta: "Amint boldog lehetnék, amint lazíthatnék egy kicsit, rög

Ha édesek, ha nem, nagyon is a 21. századi emberhez nőttek azok a napi aggodalmak, amik nélkül sokan el sem tudják képzelni az életüket. Egy ismerősöm remekül megfogalmazta:

"Amint boldog lehetnék, amint lazíthatnék egy kicsit, rögtön elkezdek rágódni valamin, legtöbbször a pénzen."

Ugye sokan magukra ismernek? :-) Ismerős a rágódás, ami egyáltalán nem viszi előre, vagy pozitív irányba a napunkat, mégsem tudunk tőle szabadulni. Összeszedtem egy párat:

1. A fentebb is említett pénz. Nem vitatom, hogy nagyon fontos dolog, de nem hallottam még olyan esetről, amikor valakinek az aggodalmaskodástól több pénze lett...

2. Gyerek. Természetes dolog a gyerekeink egészséges mértékű féltése, de azzal, hogy folyamatosan olyan képet alakítunk ki, hogy gyermekünk gyenge, önmagát megvédeni nem tudó, dolgok elintézésére képtelen valaki, egyáltalán nem segítünk. Sőt...

3. Mások véleménye. Akár a külsőnkről, akár  a munkában nyújtott teljesítményünkről van szó, ebben a versenyszellemű világban ki vagyunk éhezve a folyamatos pozitív visszajelzésekre. Sokan egyenesen függenek ezektől a megerősítésektől. Borzasztó állapot, amikor folyamatosan mások viselkedésétől tesszük függővé saját lelki állapotunkat.

4. Másoknak sokkal jobb. Pszichológusként bele látok rengeteg ember életébe, és nyugodtan mondhatom, hogy ez a mondat sosem igaz, ugyanis nem, nem jobb másoknak. Lehet, hogy bizonyos területei az életnek jobban működnek egyes embereknél, de más téren nekik is vannak problémáik, nem is gondolnád, milyen súlyosak.

5. Nem vagyok tökéletes nő, pasi, anya, apa, testvér, gyerek, unoka, beosztott, főnök, háziasszony, feleség, férj, barát, tanuló...és még sorolhatnám a szerepeket. Persze, hogy nem vagy, de így vagy jó, így vagy érdekes, így vagy ember. Aki a tökéletességet tette fel saját magának mérceként, általában rosszul jár, mert nem nyerhet.

 

Ezeket a fölösleges aggodalmakat nem könnyű elengedni, talán teljesen nem is kell. De csökkenteni lehet őket a jobb életminőségünk érdekében. Megjegyezném, hogy a média és a társadalom által közvetített értékek nem segítenek rajtunk. Saját magunkat kell ebből az állandó szorongatott állapotból kisegíteni!

Ehhez nagyfokú tudatosságra, igazi jelenlétre és változni akarásra van szükség a mindennapokban. Észre kell vennünk, amikor eme édes kis szorongások megkörnyékeznek minket, és nemet kell nekik mondani, akármennyire is csábítanak, hogy velük töltsünk értékes perceket! Ha egyedül nem megy, érdemes bevonni a körülöttünk élőket, hogy figyelmeztessenek minket, ha éppen nem tudatosulna bennünk éppen eltúlzott paránk.:-) Súlyosabb esetekben tanácsos pszichológushoz fordulni.