Fogyókúra gyermekkorban?

Nehéz témába vágom a fejszémet, ugyanis azt tapasztalom, hogy a gyermekkori elhízás és fogyókúra népszerű és megosztó téma a fejlett világunkban. Nem is csoda, hiszen gyakran hallunk olyan kutatási eredményekről, amik szerint hazá

Nehéz témába vágom a fejszémet, ugyanis azt tapasztalom, hogy a gyermekkori elhízás és fogyókúra népszerű és megosztó téma a fejlett világunkban. Nem is csoda, hiszen gyakran hallunk olyan kutatási eredményekről, amik szerint hazánk az élvonalban van a gyermekkori elhízás tekintetében.

Ezek a gyermekek gyakran kerülnek háziorvos, gasztroenterológus vagy endokrinológus ajánlása alapján pszichológushoz és/vagy dietetikushoz, hogy a szakemberek segítsék súlyvesztésük elkezdését, valamint haladását. Hiszen vannak olyan esetek, amikor az obesitas mértéke már akkora, hogy veszélyezteti a gyermek egészségét, és ilyenkor kétségkívül fogyókúrára, vagyis inkább életmódváltásra van szükség.

A változás minden életkorban nagyon nehéz, de gyermekek esetében még hatványozottan így van, mert életkoruknál fogva még nincs belátásuk a problémára. Sokkal kevesebb motivációval rendelkeznek a súlycsökkentésre, mint a felnőttek, pedig ők is szenvednek az állapotuktól mind fizikailag, mind szociálisan. Ezt saját élményből is tudom, mert 11 éves koromig „jó húsban” voltam, ahogy akkoriban a körülöttem lévő felnőttek mondták J. 11 évesen kezdett számomra fontossá válni a külsőm, és akkor fogytam le, saját magamtól, nagy akaraterővel. Nagyon büszke vagyok az akkori önmagamra, de visszagondolva – sok akkori és későbbi szorongás megelőzése érdekében- még jobb lett volna, ha korábban megtörténik az a bizonyos életmódváltás.

Tehát, amikor hozzám kerül egy gyermek súlyproblémák miatt, tudom mit érez, és hogy milyen kemény meló áll előtte. És az a tapasztalatom, hogy ha a szülő nem a szövetségesem ebben a „projektben”, akkor nem történik meg a szükséges változás. Vagyis a gyermek életmódváltása a család életmódváltása kell, hogy legyen, hiszen egy 7 éves gyermek nem fog szívesen barna kenyeret reggelizni, ha mellette a családtagok eszik a cukrozott müzlit. És így már nem csak a gyerek munkájáról van szó, hanem a családéról is. Egy egész rendszer működését szükséges hosszútávon átformálni, és új szokásokat rögzíteni. Amíg ezt a felnőttek nem tudatosítják magukban, nem lesznek sikeresek a szakemberek próbálkozásai.

Összeszedtem néhány fontos tanácsot szülőknek, hogyan tudnak elindulni:

• kérjenek segítséget, de nem mindegy, hogy kitől! A közös munka sikerének alapja a szimpátia. Ha egy dietetikus/orvos nem szimpatikus, és nem hiteles szakmailag, akkor keressenek másik szakembert, aki tudja motiválni a gyermeket, akihez szívesen járnak vissza kontrollra.
• fontos azonosítani azokat a helyzeteket, amikor a túlevés történni szokott, és azokra az időszakokra más, egészséges rágcsálnivalót bevezetni, és egyéb, örömet adó elfoglaltságot találni. Ha lehetőség van rá, a szülővel való játék, beszélgetés eltereli a figyelmet az evésről. Ha a felnőttnek az otthoni feladatai miatt nincs ideje játszani, akkor segítenie kell megtalálni a gyermeknek azt a tevékenységet, ami pl. mesenézés közben a rágcsálás helyettesítője lehet.
• a sportban is fontos a szülő szerepe, mert egy súlyosan elhízott gyermek nem mozoghat bármit. A biciklizésben, gyors sétában legyen partner a szülő! Egyrészt ezzel példát mutat, másrészt a közös tevékenység kapcsolatépítő hatású.
• lehet elcsépelt kifejezés ma már, hogy dicsérjük a gyereket, de itt is kulcsfontosságú. A kisember érezze, hogy a körülötte lévő felnőttek elismerik azt a küzdelmet, ami főleg eleinte nagyon kemény. Hiszen ne feledjük, ilyen súlyos problémáknál már egyfajta függőségről kell leszokniuk, aminek szintén lehetnek megvonási tünetei.
• a szülő is ember, és elgyengülhet ebben a folyamatban. Ezért döntő fontosságú, hogy a szülőpár erősítse egymást! A gyermek támaszkodik a szüleire, a szülők pedig egymásra. Borzasztóan nehéz a stresszes munkanapok után az otthoni változásokat is menedzselni. A másik szülő mellett fontos támogatás lehet egy barát felhívása telefonon, vagy akár internetes fórumokon hasonló helyzetben lévő szülőkkel kommunikálni, és sorsközösségként támogatni egymást.
• a pszichológusi segítséget általában akkor szokták kérni, ha már hosszú ideje próbálkoznak az életmódváltással, de nem sikerül, mert feltételezhetően mélyebb gát akadályozza a fejlődést. Ilyenkor a gyermekkel és a családdal is foglalkozni kell. Gyakran indokolt a családterápia.

 

Összességében úgy gondolom, hogy sikeres, hosszútávú gyermekfogyókúra gyakorlatilag nem létezik. Családi életmódváltás már annál inkább! És ez minél hamarabb megtörténik, annál könnyebb a gyermek számára. A serdülőkor már más terület, de motiváció hiányában gyakran hasonló elvek érvényesek a családra. Viszont, ha a motiváció erős, akkor is gyakran szakember segítsége kell, hogy a fogyókúra ne legyen túl radikális.

Sok erőt, kitartást kívánok a változtatásokhoz!

Kiss Erika https://gyermekpszichologusod.hu