Ebbe a mai világba én nem szülök gyereket!
Minek? Hova? Kinek? Manapság minden olyan bizonytalan...A munkahelyemről bármikor kitehetnek, a párom elhagyhat stb. Mi lesz a gyerekkel felnőtt korában? Addigra a Föld is elpusztul!És ha meghalok időközben?
Hááát, ezek eléggé s
Minek? Hova? Kinek? Manapság minden olyan bizonytalan...A munkahelyemről bármikor kitehetnek, a párom elhagyhat stb. Mi lesz a gyerekkel felnőtt korában? Addigra a Föld is elpusztul!És ha meghalok időközben?
Hááát, ezek eléggé súlyos kérdések. Kérdés, hogy mennyire érdemes rajta agyalni. A mai 30-as generációban egyre több embertől hallok hasonló gondolatokat. A médiától kezdve a szomszédon át, mindenki csak a rossz és kiszámíthatatlan helyzetről panaszkodik. Lássuk be, van benne némi igazság, hogy minden kiszámíthatatlan. Elődeink idejében az állam gondoskodott munkalehetőségről, lakásról. (Abba ne menjünk bele, milyen áron, ezt mindenki tudja!) Az emberek akkoriban még nem voltak megszédülve a nyugati kapitalista világ szemléletétől, mely szerint előbb teremtsd meg az egzisztenciádat, tanulj meg egyedül is boldogulni és utána kötelezd el magad. Manapság minden reklám azt sugallja, nem vagy teljes értékű ember, amíg nincs szép házad, autód, csillivilli rúzsod, borotvahabod és nem jártad be a fél világot. A fiatalok kettős kódolásban kapják az „instrukciókat”. Jön egyfelől ez a „Légy önmagad!” életérzés, másfelől pedig a „Mikor lesz már nekem unokám fiam?” passzusok. Nehéz ügy! Az emberek többsége ma Magyarországon önállóan nem nagyon képes magának egzisztenciát teremteni. A nyomasztó hitelek, adósságok, kiszolgáltatottság pedig nem a legjobb érzés. Nem csoda, ha a ma 25-30 éves fiatalok meglepően nagy része még mindig otthon él, és a munkakereséssel is hadilábon áll. Ezt hívják Pán Péter effektusnak. Egy helyben toporgás. Félelem a jövőtől.
Én azt látom, ez a generáció találkozik először (ilyen mértékben) a jövőtől való bizonytalanság problémájával. A szülők nehezen értik a helyzetet, kevésbé tudnak előljáró példával szolgálni gyermekeik számára. Egy 50-es ember maga sem tud mit kezdeni a munkahelyváltás kérdésével, hiszen az eddig fel sem merült, hogy egyszer váltania kell.
A gyerekvállalás pedig a hab a tortán. Ám ha jobban belegondolunk, többségünk mindezt azért vállalja, hogy a családjának mindent megadhasson. Kérdésem az, ha 50 éves korunkra teremtjük meg az egzisztenciát, kinek adjuk tovább? Meddig érdemes halogatni a gyermekvállalást? Mi van, ha kicsúszik az időből? Olyan soha nem lesz, hogy minden körülmény jó legyen. Azon pedig kár agyalni, hogy mit hoz a jövő...soha senki se tudhatja. A bevezetőben feltett kérdéseken pedig jobb, ha minél kevesebbet agyalunk, nehogy egyszer azon kapjuk magunkat, hogy megőrültünk.
A cikkben leírt kérdések természetesen hipotetikusak. Válasz nincs rájuk. A kockázatok minimalizálása a pénzügyi életben megvalósítható, a való élet azonban tartogathat meglepetéseket.
További érdekes cikkeket olvashat a témában a Gyermekpszichológus blogon.
Ha tetszik a blog, lájkolja a Facebookon!
kép forrása: zzzzuuuppp.freeblog.hu