Nem érdemlem meg!
Naponta találkozom ezekkel a kifejezésekkel:
Nem érdemlem meg a szeretettet, mert még nem szenvedtem eleget az előző kapcsolat miatt és túl kevés idő telt el az előző óta,
nem érdemlem meg, mert nem tettem elég erőfesz
Naponta találkozom ezekkel a kifejezésekkel:
- Nem érdemlem meg a szeretettet, mert még nem szenvedtem eleget az előző kapcsolat miatt és túl kevés idő telt el az előző óta,
- nem érdemlem meg, mert nem tettem elég erőfeszítést az adott cél elérésének érdekében,
- nem érdemlem meg, mert rosszul döntöttem és minden az én hibám, én tehetek róla.
Vegyük észre, hogy ezek a jelek az alacsony önbecsülés jelei. Miért gondoljuk, hogy egy kapcsolat befejezése után szenvednünk kell. Nem kell! De azt tanultuk szüleinktől és környezetünktől, hogy ilyenkor szomorúnak kell lennünk, szenvednünk kell. Kvázi vezekelnünk kell és rosszul kell magunkat érezni, hogy utána egy új kapcsolatot „kiérdemeljünk”.
És mit tegyünk?
El kell fogadnunk és szeretnünk kell saját magunkat is. Legalábbis jóba kell lennünk Önmagunkal. Ha nem szeretjük magunkat, akkor mást sem fogunk tudni. Ha szeretjük magunkat,akkor elhisszük, hogy mások is látják értékeinket és az alapján kapunk visszajelzéseket. Tudjuk, hogy szerethetők vagyunk és ennek megfelelően változik a testtartásunk és az arckifejezésünk is. Legyen egészséges énképünk, ismerjük és szeressük erősségeinket, fogadjuk el a gyengeségeinket (ha van lehetőségünk, akkor azért dolgozzunk rajta) és ne essünk a nárcizmus csapdájába.
Az üzleti életben rossz döntést hoztunk? A múlt egy adott pillanatában jó döntésnek tünt. Egy döntés helyességének a kimenetelét mindig utólag tudjuk meg. Ha a döntést a rendelkezésre álló információk alapján hoztuk meg, objektíven mérlegeltünk, szükség esetén megvizsgáltuk több oldalról és döntöttünk, akkor sokkal többet tettünk a döntésünk helyességéért, mint az emberek nagy része.
Később rossz döntésnek bizonyult? Vonjuk le a tanulságot, próbáljuk a hibát helyrehozni és elemezzük, de ne ostorozzuk magunkat. Ha hibát követtünk el, mert nem voltunk körültekintőek, akkor azt ne szépítsük magunk előtt,hanem tanuljunk belőle. De ha előre nem látható vis maior esemény (pl. tőzsdebotrány) történt,akkor nem hibáztathatuk magunkat maxmimum abban, csak ha nem diverzifikáltuk a portfóliót. De az életben vannak dolgok,amik a fejünk felett és a megkérdezésünk nélkül zajlanak és ezekre előre semmilyen befolyással nem lehetünk.
Mi a teendő?
Ismét csak az elfogadás. El kell fogadnunk, hogy az életünk olyan irányt vett fel, amit előre nem láthattunk. A jövőt és a vis maior eseményeket sem láthattuk. Csak a jelent élhetjük meg száz százalékban, a jövőt nem tudjuk kitalálni,csak valószínűsíteni, de csak a múltból vonhatunk le konzenkvenciákat.
És ne felejtsünk el dönteni. Mert ha nem döntünk, akkor mások fognak dönteni helyettünk.
Csata Balázs
