Hogyan lett a

Ahhoz, hogy megértsük a hotelek mai működését, nem kell visszamenni az ókorba, de jó, ha legalább nagy vonalakban tisztában vagyunk azzal, hogy mik voltak a főbb mérföldkövek. Ez azért fontos, mert bármennyire is furcsa, az Utazó Eml

Ahhoz, hogy megértsük a hotelek mai működését, nem kell visszamenni az ókorba, de jó, ha legalább nagy vonalakban tisztában vagyunk azzal, hogy mik voltak a főbb mérföldkövek. Ez azért fontos, mert bármennyire is furcsa, az Utazó Emlékezete úgy őrzi a réges-rég homályba veszett múltat, mint mészkő a megkövesült csigaházat. Meséinkben folyton folyvást találkozunk a "fogadóssal", aki vagy csavaros észjárású, vagy kapzsi, és már egy kisgyermek is be tudja azonosítani a karaktert. Az erdő mélyén távolban fénylő parányi fény biztosan egy menedékhez vezet, és a királyi palotában sürgő lakájok sorának a képe már akkor bevési a csillogós környezet varázsát az agyunkba, amikor még jóformán írni sem tudunk.

Az utas, ha nem határozott céllal járt, a régi időkben "vándorként" szerepelt a köznyelvben, aki ha betért a házakba híreket is hozott. Ez fontos módja volt a hírek beszerzésének, a vándort mindenhol szívesen látták vendégül. Némely keleti országban, például Indiában az álruhában járó Istent tisztelték benne akinek minden üdvözléskor kijárt a "Namaste" (Ami annyit jelent, hogy "Köszöntöm a benned lakó Istent"). Ezt az indiai kultúra a mai napig megőrizte, a hozzá tartozó történetekkel együtt, mint például a vándor szegényes álruhájában utazó Istentől az utolsó adag rizsért ajándékba kapott, soha ki nem fogyó rizsfőző történetét.

Az európai szálláshelyek története szorosan összefügg a történelem változásaival. Békeidőben a kereskedelmi útvonalak kialakulása és a karavánok mozgása, háború vagy rablókorszakok idején a főként kereskedelmi utazók biztonságos ellátása volt az elsődleges cél. Az időszámítás előtti századoktól kezdődően a középkorig a Selyemút játszotta a fő szerepet, ami nem egy útvonal, hanem egy bonyolult kapcsolódási rendszer volt a kelet-ázsiai területek, a mostani arab országok, az észak-afrikai és a Mediterrán országok között. Útvonalán virágzó oázisok, kereskedelmi csomópontok, karaván gyülekezőhelyek alakultak ki, amivel természetszerűen együtt járt a vendéglátás logisztikai szerepének megjelenése is. Ekkor azonban még a kereskedelem olyan szorosan összefonódik az utazással, hogy a mai értelemben vett szálloda nyomát sem találnánk, ha véletlenül belecsöppennénk egy időutazásba.

Amikor a tengeri kereskedelem átveszi a fő szerepet, a Selyemút szerepe lecsökken, és a már kialakult csomópontokon állandósult kereskedelmi tevékenység jön létre. A kereskedők már nem vállalják a fáradtságos, hosszú, veszélyes és igen nagy költséggel járó utat, hanem ezeken a központi helyeken alakítják ki kereskedőházaikat.

Később a távolsági kereskedelem olyan befektetést igényelt, amit egy-egy személy nem tudott már egyedül vállalni, ezért hajózási társaságok és kereskedők összefogásával  kereskedő-társulások alakultak ki, eleinte egy-egy szállítmány erejéig. Ezek a társulások később állandósultak, majd 1161-ben az Északi-tenger és a Balti-tenger kereskedői érdekeik védelmében szövetkeztek, és létrejött a nagy kereskedői Hanza, nagy északi tengeri városszövetség. Ez az 1400-as évek során sok fejlődést hozott az észak-európai térségben is. A kereskedőházakhoz és az összevont tevékenységekhez kapcsolódó feladatok aztán elindítják a hotelek fejlődését is.

Erre az időre azonban a világ ma ismert legöregebb hotel-matuzsáleme, a Hōshi Ryokan, a Japánban fekvő Komatsuban már túl volt a 700. születésnapján. A ma is működő gyógy-hotelt 46 generáció óta ugyanaz a család működteti, és ma egy éjszaka 580 dollárba kerül.

És hogy mi történt ez időben Magyarországon hotel-ügyben, azt a következő posztban olvashatod.