Szerző: Bódog Norbert

A május 5-ödikei ICF-TTF pót-klubest – amelyet a nagyszámú túljelentkezés miatt szerveztünk – még vitálisabbra, sziporkázóbbra sikerült, mint az első. Igazi mentálisan frissítő vitáknak és nyílt elmélkedéseknek lehettünk tanúi. Az ICF Klub vendége most is a KEVE, azaz a Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága The Trinity Forum (TTF) elnevezésű vezetői akadémiája volt.

Az est folyamán a Trinity Fórumokat olyannyira jellemző spontán mondatok hangzottak el többször is a résztvevők szájából… „El sem tudtam képzelni, hogy egyetlen rövidke bekezdés ennyiféle és ennyire eltérő gondolatot hoz ki belőlünk!”, vagy „Mire rám került a sor, a kezdeti gondolatomhoz képest már legalább három felvetésre szeretnék reagálni…”

Bár témánk most is a jellem volt, „Mikor senki sem lát”, és ugyanazt a két szemelvényt elemeztük, az áprilisi és a májusi ICF-TTF klubestek jelentősen eltértek egymástól. Ugyanis az olvasmányok és a moderátorok katalizáló kérdései csak az alapot képezik, amire a résztvevők építik fel minden alkalommal más és más hangulatú és tartalmú eszmecseréiket. Idézett szemelvényeink egyébként: Richard Sennett „Korunk átlagembere” és C. S. Lewis, „A nagy válás” című írásai voltak.

A klubestről szóló előző blogbejegyzésemben a jellem meghatározását feszegettük Os Guiness írása nyomán. Folytatásként most a jellem erózióját bontogatjuk, "Mikor senki sem lát " című TTF tananyagunkból kivonatolva.

II. Hova lett a jellem?

Ahogy Steven Covey is megállapítja a 7 szokásról írott könyvében, hogy míg a történelem korábbi évszázadaiban, sőt évezredeiben a jellem meghatározó kérdése volt a vezetésről szóló diskurzusoknak, addig ez a 20-21. századra drasztikusan errodálódott. Os Guiness a legfőbb okokat az alábbiakban vélte felfedezni:

1. A kulturális légkör változásai. Míg korábban a vezetés alapját hagyományosan a hit, a jellem és az erény hármassága alkotta, a 20. században mind a három összetevő összeomlott. A modern liberalizmusnak, amely egyfelől a szekularizmust, másfelől az önös érdekeket hangsúlyozza, a jellem esett áldozatául. Míg 1890 és 1910 között a női magazinok cikkeinek legalább egy harmada foglalkozott jellemkérdésekkel, 1920-ra ez az arány hirtelen 3 százalékra csökkent. Ha ezt most is megvizsgálnánk, csodálkoznék, ha ez ma a 3 ezreléket elérné.

2. A jellem, mint vitatott kérdés A jellem kérdéséhez manapság elítélően és lesajnálóan szokás viszonyulni. A "jellem" sok esetben pusztán a politikai sárdobálás hívószava. Például a választási küzdelmek során magukat a jellem bajnokaiként beállító politikusok inkább a jellem sárbatiprásával, mintsem felmagasztalásával foglalkoznak. Az effajta visszaélések kétségkívül nagyon ártottak a valódi jellem értékelésének. A jellem keresztes lovagjainak képmutatása émelygést vált ki az emberekből, miközben sokan elnézőbbekké (nem pedig elutasítóbbakká) váltak a vezetők jellemhibáival szemben.

3. A hatalmi őrület A hatalom – az a képesség, hogy az ember az ellenállással szemben is érvényesíteni tudja az akaratát – mindig is lényegi eleme volt a vezetésnek. Hagyományosan azonban a hatalom mindig is két másik összetevővel volt egységben: a céltudatossággal és a partnerséggel. A céltudatosság hiányában a vezető sehová sem vezet, partnerség nélkül pedig a vezetők senkit sem vezetnek. A vezető csak akkor vezet, ha a követők és a vezetettek partnerei egymásnak. A jellem szükségtelen, fölösleges dolognak tűnik egy olyan vezető szemében, aki a hatalom játékosaként funkcionál, aki sorsát ígéretes taktikákra és stratégiákra alapozza. A hatalom megszerzése körüli felhajtás manapság félresöpri a céltudatosságot, a partnerséget és a vezetés sok más fontos összetevőjét is. Sőt a hatalmi taktikákat sok esetben könnyebb eladni, mint működtetni. A világ legtöbb hatalommal bíró embere közül sok inkább tehetetlennek érzi magát, mintsem hatalmasnak.

4. Mesterséges, nem valódi Stílus, stílus, stílus – ha a pénz a modern politika táplálója, a stílus a veleje. Valaha a stílus és a lényeg összetartozott, ma viszont a stílus öncélúvá vált. A valóság az, amit érzékelünk. A dolgok mibenléte csupán tálalás kérdése. Jól szemlélteti ezt Diana Vreelandnak a Vogue szerkesztőjének mottója, mely időközben a hírkozmetikusok és a reklámszakemberek legfőbb parancsolatává lett: „tégy úgy, mintha, …Ne törődj a tényekkel. Az a dolgod, hogy egy imázst sugározz a köztudatba.” Beláthatjuk, hogy az áldozat megint csak a jellem.

5. Zárt intézmények egy nyitott társadalomban Manapság a zárt intézmény legfeltűnőbb példája a rendőrség, katonaság. Gondoljuk meg, micsoda szakadék választja el a fegyveres testületeket a civil társadalomtól: egyik az odaadásra, a fegyelemre és az önfeláldozásra helyezi a hangsúlyt, másiknál a választás szabadsága, a kényelem és a vágyak kielégítése áll előtérben. Nem csoda, ha ez a helyzet jó táptalaja a kettős mértéknek, a képmutatásnak, a túlzottan kritikus szellemnek s az igazságtalanságnak. Sok egyéb mellett gondolhatunk akár a közelmúlt rendőrattakjaira, amikor a „rend őrei” a hatalom megbízására ártatlan embereket hurcoltak el, vádoltak be és rabosítottak. Vagy amikor rendőröket érnek lopáson vagy például szexuális erőszaktevésen. Nem beszélve a számtalan honvédségi korrupciós botrányról. Csakhogy az erkölcs alapvető lenne a testületi szellem megóvása érdekében. A fegyveres védelmi- és rendfenntartó erők esetében létfontosságú nemzetbiztonsági érdekek rejlenek a jellem megőrzésének követelménye mögött.

6. A perverzitás titka A jellem jelenlegi válságának további tényezője a romlottság iránti vonzódás, amely mindannyiunk lelke mélyén ott rejlik. Caligula, Lorenzo Medici és Adolf Hitler, Sztálin és Mao… ilyen alakok a történelem bármelyik pillanatában előtérbe kerülhetnek és megzavarhatják az életünket. A tiltott gyümölcs kívánatosabb. Hajlamosak vagyunk rajongani olyan embertársainkért, akik elég merészek ahhoz, hogy áthágják a korlátokat. Sok polgártársunk a ’68-as diáklázadások "tilos a tilos" jelszava, azaz a tilos tiltani jegyében éli az életét. Az ilyen személyek bálványozására való hajlandóságunkkal megküzdeni komoly kihívás az erős és erényes jellem számára is.

Ahogy a coachoknak sem, úgy a fórum moderátorainak sem feladatuk az egyedüli helyes válaszok megadása a fentiekhez hasonló dilemmákra. Viszont alkalomadtán felvetni őket igen.

Ha valakit mélyebben is érdekel a téma, még korlátozott számban vannak szabad helyek egész napos május 14-edikei TTF fórumunkra: http://www.keve.org/rendezvenynaptar/2011-05-14/the-trinity-forum/egy-napos-trinity-forum-az-elet-vallalkozasa-i

Folyt. köv.: III. Miért fontos a jellem? Az előző rész: I. Mi a jellem? http://icfcoachklub.hu/2011/04/20/amikor-senki-sem-lat-%e2%80%93-rendhagyo-klubest-a-jellem-fontossagarol-1-resz/

Bódog Norbert TTF moderátor