Ön-coaching a kihívások és nehézségek idején
Szerző: Sereg Edina
Mindenki életében ismétlődik a „fent és a lent” örök körforgása. Fent lenni jó dolog, önbizalommal és megelégedéssel tölt el. Lent azonban sok kihívással kell szembenézni. Ilyenkor sok a bizonytalanság
Szerző: Sereg Edina
Mindenki életében ismétlődik a „fent és a lent” örök körforgása. Fent lenni jó dolog, önbizalommal és megelégedéssel tölt el. Lent azonban sok kihívással kell szembenézni. Ilyenkor sok a bizonytalanság, s főleg egy vezető életében fontos elvárás, hogy a bizonytalan időszakban is megteremtse a biztonság légkörét. Könnyű beleesni abba a hibába, hogy arra koncentrálunk, amin nem tudunk változtatni és nincs rá hatásunk (pl. gazdasági, környezeti tényezők), ahelyett hogy arra figyelnénk, amin hatalmunkban áll változtatni. A legkézenfekvőbb dolog, amin változtatni tudunk, az a saját gondolkodásunk. Ugyanis nehézség idején az egyik leglényegesebb kérdés az az, hogy hogyan is beszélünk saját magunkkal.
Mi az ön-coaching?
Az a képesség, amikor tudatában vagyunk annak, mit mondunk magunknak. A legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy a belső párbeszéd mekkora hatást gyakorol az életére. Az ön-coaching az a képesség, amely létrehoz egy olyan gondolkodási mintát, mely segíti a pozitív hozzáállást. Természetesen nem arról szól, hogy nem foglalkozunk a nehézségekkel, hanem arról, hogy megtaláljuk az utat, hogy önmagunkat és a körülöttünk levőket motiváljuk a nehézségek idején. Először, mint bármely más képesség kialakítása, ez is kihívást fog jelenteni és a legjobbat kívánja meg tőlünk. A mi dolgunk az, hogy törekedjünk arra, hogy a negatívat pozitívra változtassuk. A hozzáállás ragályos, különösen, ha embereket vezetünk. Ha szeretnénk behangolni a gondolkodásozásunkat, gyakoroljuk a következőt:
Minden este készítsünk listát saját – önmagunkkal vagy az adott helyzettel kapcsolatos – negatív gondolatainkról. Amikor tudatossá válnak a zsigeri gondolatok, akkor tudjuk hatástalanítani a saját magunk által létrehozott szükségtelen negatív kijelentéseket. Képessé válunk arra, hogy a negatív állításokat semleges vagy pozitív kijelentésekké változtassuk. Gyakran mi magunk vagyunk saját magunk legnagyobb kritikusai és ellenségei. Pozitív szemlélettel és hozzáállással azonban fel tudjuk építeni saját önbizalmunkat és sokkal többre vihetjük.
Sokat tanulhatunk az ön-coachingról, ha megfigyeljük az élvonalbeli sportolókat, miként tartják fent saját mentális kitartásukat akkor, amikor veszteséggel kell szembe nézniük. Az ön-coaching egy olyan képesség, amely nehézségek idején a hozzáállásunkban is megmutatkozik. A sporthasonlatnál maradva: vajon „akarjuk a labdát és játszunk tovább” vagy „bedobjuk a labdát” a nehézség idején? Az, ami a sportpályán történik, leképezi azt, ami az életben zajlik. A sport az egyik legkiválóbb tanítómesterünk lehet abban, hogy miképp is menedzseljük a dolgokat krízis idején. El lehet veszíteni pénzt, lehetőséget, előléptetést, de nem lehet elveszíteni azt a képességet, hogy legyen még egy dobásunk. A legjobb sportolóknak és vezetőknek megvan az a képességük, hogy önmagukat coacholják. Tisztában vannak saját belső kommunikációjukkal (hogyan beszélnek önmagukkal), és mesterei annak, hogy tudatosan és szándékosan megváltoztassák a gondolkodásukat.
Az ön-coaching stratégiái
Sok ember gyakran nem hajlandó energiát fektetni abba, hogy változtasson saját rossz szokásain. Felemészti őket saját irracionális gondolkodásuk, különösen igaz ez a kihívások idején. A megoldás ilyenkor az, hogy fülön csípjük saját magunkat, amikor újra belekerülünk saját irracionális gondolkodási spirálunkba. Néhány hasznos stratégia:
1. Ne reagáljunk zsigerből, hanem felelősségteljesen válaszoljunk, majd cselekedjünk
Nézzünk meg egy helyzetet, amely előhozza a zsigeri reakciókat, majd azt, hogyan lehet ezt felelős válasszá formálni. (A folyamat a veszteség, a reakció és a kimenetel fázisaiból áll.)
Veszteség – ez lehet egy esemény vagy helyzet Reakció – az első gondolat, belső hit vagy érzés a veszteséggel kapcsolatban Kimenetel – Eredmény vagy következmény
Veszteség: Elveszítem az állásomat Reakció: „Erre sem vagyok jó”, „Nem tudok több rossz hírt elviselni”, „Soha nem kerülök ki ebből a helyzetből”. Kimenetel: - Önbecsapás - A negatív gondolkodás hólabda effektusa - Gyengébb önbizalom és önmotiváció - Arra koncentrálunk, amit nem tudunk irányítani
A legtöbb ember azt feltételezi, hogy a veszteség (itt az állás elvesztése) határozza meg a kimenetelt. A valóságban azonban a vesztséggel kapcsolatos saját belső hitünk, vagy első reakciónk az, ami ténylegesen eldönti a kimenetelt. Az ön-coachingban arra koncentrálunk, hogy az első zsigeri reakciót miként változtassuk stratégiai és pozitív válasszá.
Példa erre a változásra: Veszteség: állás elvesztés Válasz: (Stratégiai és pozitív) „Ez kemény lesz, de lehetőség arra, hogy megmutassam, miként megyek tovább a nehézségek idején”, „Nem vagyok boldog ettől a helyzettől. Mit tudok tenni annak érdekében, hogy győztesen kerüljek ki ebből a helyzetből?” Kimenetel: - A pozitív gondolkodás hólabda effektusa - Növekvő önbizalom és önmotiváció - Arra koncentrálunk, amire befolyással tudunk lenni
2. Tegyünk fel magunknak előrevivő kérdéseket
Egy másik útja, hogy a mentális kitartás felé coacholjuk önmagunkat, hogy olyan kérdéseket teszünk fel magunknak, melyek a pozitív válaszok irányába vezetnek. Legyünk tisztában azzal, hogy milyen kérdéseket teszünk fel magunknak. Tegyünk fel megerősítő kérdéseket. Például ahelyett, hogy azon tanakodnánk, mi módon jutottunk pl. egy pénzügyi zavarba, kérdezzünk hasonló kérdéseket: - Mit tanulok ebből én és a csapatom? - Hogyan enyhíthetem a veszteségeimet? - Miként segíthetek más embereknek? - Mi az az egy dolog, amit ebből a megtapasztalásból máris megtanultam? - Kivel beszélhetnék, aki segíthet kezelni ezt a nehéz átmenetet?
Előrevivő kérdésekkel fejlesszük magunkat tovább, hogy produktív módon gondolkozzunk. Minden nap szánjunk időt arra, hogy megfigyeljük, milyen kérdéseket teszünk fel magunknak és hogyan tudjuk a kérdéseinket úgy megváltoztatni, hogy azok sokkal pozitívabb megoldásokat eredményezzenek.
Az ön-coaching képességének építése olyan, mint a testépítés – minél többet dolgozunk rajta, annál erősebbek és rugalmasabbak leszünk. Emlékezzünk arra: saját magam vagyok az egyetlen személy, aki törődni tud az életem hátralevő részével. Mindig van választási lehetőség, hogy miképp válaszolunk a nehéz átmenetekre. Minél inkább a pozitív utat választjuk, annál motiváltabbak leszünk, és annál többet fognak profitálni a körülöttünk levő emberek.
Mindenki folytat belső párbeszédet (intraperszonális kommunikáció). Akár tisztában vagyunk ezzel, akár nem, beszélünk önmagunkhoz. Ez az a beszélgetés, ahol megvan az a luxus, hogy irányíthatjuk azt, amit mondunk és azt is, ahogy fogadjuk azt. Ha szorgalmasan dolgozunk a belső dialógusunkon, a befektetés hatalmas hasznot fog hozni. Sokkal pozitívabb emberi kapcsolataink lesznek, több lehetőséget fogunk teremteni mind önmagunknak, mind a körülöttünk lévőknek.
Dr. Rob Fazio gondolatai alapján