Szakmai életünk! Hogyan teljesedhet ki?

Szerző: Zsótér Gina, ACC Nem vagyunk egyformák a munkához való viszonyulásunkban. Van aki ’meggazdagodik’ a munkától vagy van, aki frusztrálódik tőle. Hol áll a higanyszál a ’szakmai hőmérőnkben’? Van szenvedély a munk

Szerző: Zsótér Gina, ACC

Nem vagyunk egyformák a munkához való viszonyulásunkban. Van aki ’meggazdagodik’ a munkától vagy van, aki frusztrálódik tőle. Hol áll a higanyszál a ’szakmai hőmérőnkben’? Van szenvedély a munkánkban vagy csak érdekeink vannak? Általában mindannyiunk tudjuk, hogy hol tartunk a szakmai életünkben. Van, amikor úgy érezzük: jó hogy van egy állásom, ami manapság egyre gyakoribb . Vagy van olyan is, amikor kissé szorongva megkérdezzük magunktól: vajon az én állásom biztos? Aktuális ez a téma egyesületünkben is. Vége felé közeledik az az outplacement projekt, amit ’pro bono ’ munkaként az egyesületünk tagjai nyújtottak az állás nélkül maradt Malév dolgozóknak. Sokféle állapottal és helyzettel volt alkalmunk találkozni segítőként: a munkanélküliség kezelésétől egészen egy új szakmai élet elindításáig.

Karrier és outplacement coaching utáni elmélkedéseim:

Általában mindenki azt gondolja, hogy tudja hol tart a szakmai életében. Érdekből ( vajon időszerű-e fizetés emelést kérnem? ) vagy óvatosságból ( talán az én pozícióm is veszélyben van ? ) vagyok ott a régi munkahelyemen . Az ilyen rövidtávú kérdőjeleink valójában elfedik a nagy kérdéseinket: ez csak egy munkahely vagy a hivatásom? Van-e egyáltalán hivatásom? Az események sodortak ide vagy én akartam ezt? A válaszokat legegyszerűbben a saját fantáziáink tudja megadni. Álmodunk más felelőségi körökről? Ritka jelenség ,hogy valaki azt csinálja, amit igazán szeret. Az elégedetlenség jó valójában, mert a fejlődésre ösztönöz. Akkor van baj, ha az elégedetlenség eluralkodik az életünkben. Miből ered ez ? Kapcsolataikból ? Érdektelenségből? Nincsenek meg a kompetenciáink? Vagy félünk a változástól?

Érdemes megnézni egy olyan esetet, amikor pl. zongorázni szeretnénk, ha még soha nem kerültünk közel egy zongorához. Elképzelve azt, hogy Vivaldi-t játszunk egy zongorán, olyan perspektívából láthatjuk önmagunkat amiből eddig még soha. Felfedezhetünk olyan oldalait a személyiségünknek, ami eddig rejtve maradt.

Nem vagyunk egyformák a munkához való viszonyulásban. Van aki örül a munkájának, van aki egyáltalán nem. Túl nagy erőfeszítéseket teszünk az egzisztenciális igényeink kielégítésére? Őszinték vagyunk a családunkkal szemben? Ez a fajta stressz megadja a ’hasznos vagyok’ érzést? Megvan a MME az életünkben?

A fő kérdés : megtaláljuk, látjuk-e önmagunkat abban, amit csinálunk; részben? vagy egyáltalán nem? Az utolsó válasz esetén, a személyiségünknek melyik része marad felhasználatlan, felfedezetlen?

Fontos azonban, hogy ne keverjük össze a munkát és a karriert. A munkánk egy belső, fontos igényből ered, hogy legyünk a helyünkön az akció világában. A karrier viszont: a szociális és anyagi arculatunk, objektíven számokkal mérhető. Lehet, hogy kitűztünk valamilyen célokat: felelőségi kör, kereseti szint. Mit tudunk erről mondani ma? Meg vagyunk elégedve , vagy sem? A saját önértékelésünk egy része ebből a válaszból eredhet.

Mit tehetünk, hogy elérjük ezeket a karrier célokat? Ha nincs munkánk érezzük-e úgy , hogy mindent megtettünk azért, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk? Ha úgy érezzük, hogy a szakmai tevékenységünk nem enged teret a kreativitásunknak szeretnénk-e másképpen felszínre hozni ezeket? Művészet, irodalom? Segítő tevékenységek? Lehet, egy teljesen más szakmát fogunk gyakorolni egy nap…

Hogyan kezdjünk neki! Az egyik coachee-m akciótervét teszem most közkinccsé. Bevált!

1. Takarítás/ naponta 5 perc, hogy kitakarítsuk a számítógépből a felesleges anyagokat meg persze önmagunkból is ez által.

2. Tanuljunk meg visszautasítani / mert így időt nyerünk. A delegálás és a ’NEM ’ begyakorlása nagyon hasznos. Mondjunk nemet személyes büszkeségünknek, mert önmagunkat becsapjuk azzal, hogy azt gondoljuk, hogy nélkülözhetetlennek vagyunk.

3. Naponta egy napot dolgozzunk otthonról / rengeteg időt nyerhetünk újra. De arra vigyázzunk, hogy tartsuk meg a kapcsolatot a kollégákkal, mert hamar felcserélhetőek leszünk.

4. Kerüljük a nyomás alatti állapotokat: mozogjunk, kapcsoljunk ki (relaxáció ) ; másfél óra koncentrálás után a hatékonyság egyébként is csökken.

Mai világunk a változásról szól. Állandóan újra strukturálódásban van. Érdekek elhalnak, mások születnek. Túlélem vagy belerokkanok? Ma a munkahelyi pozíciók nem véglegesek, ami stabilnak tűnik, az sem az. Szerencsés lehet, ha flexibilitást fejlesszünk ki magunknak, legyünk éberek és szokjuk meg akár az egyedüllétet, ha szükség van rá. Van egy új lehetőséged, új munkahely? Képzeld el, hogy két év múlva is szívesen csinálnád-e? Ez egy olyan gyakorlat, ami a tudatalattidat is hasznosítja. Képzeljük el a jövőt kíváncsisággal, pozitívan és nyitottan: nyissunk ki önmagunkat a lehetőségeknek, növeljünk kompetenciáinkat és gondoljunk a karrierünkre, mint személyes választásra.

Zárógondolatként meditációs javaslat három kulcs szóra:

Motiváció – valójában arról van szó, hogy mekkora tisztelettel és érdeklődéssel tekintesz, arra amit csinálsz? Van még mit tanulnod?

Hivatás – ideális misszió, amiről álmodtunk, hogy csinálni fogunk és tehetségünk is van hozzá. Sajnos a legtöbb embernek csupán érdekei vannak.

Értékek – alapértékek, amelyek irányítják szakmai életünket és a munkánkat. Mindegyikünknek megvannak a saját értékei, például lehet hatalom, szabadság, autonómia, személyes beteljesedés, anyagi biztonság, autoritás… Az aktuális tevékenységünk/ érdekeink összhangban vannak a saját értékeinkkel is.