Tréner történetek - 1

25 évig dolgoztam készségfejlesztő trénerként, szervezetfejlesztőként. Ezekben az írásokban nem célom, hogy mély szakmai ismereteket adjak, inkább olyan történeteket fogok leírni, amelyek utólag visszanézve szórakoztatóak, de benne a helyzetben sokszor kényelmetlenek voltak. Ahol feltétlenül fontos lehet az adott csoportos technika ismerete, ott rövid, nem teljes ismertetést írok róla, amit a szakmai érdeklődők más helyen megismerhetnek és lehet, hogy máris ismerik is. Remélem, hogy kellemes és tanulságos olvasmánynak fogja tartani az olvasó.

Tegeződés – magázódás

Két megközelítést ismerek. Az egyik szerint a magázódás megtartásával kellő távolságot és fegyelmet lehet tartani egy éppen alakulóban lévő csoportban. A csoport akkor is alakuló, ha a munkahelyről ismerik egymást, mert most egy mindannyiuk számára új helyzetbe kerültek, amiben jó eséllyel, ebben az összetételben nem voltak együtt. Tehát trénerként valamilyen módon meg kell adni az alaphangot.

Én a másik iskolát képviseltem. Az első megszólalásom az volt, hogy remélem mindenki számára elfogadható a tegeződés… tehát akkor szervusztok és elkezdődik az ismerkedés. Én úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy a kölcsönös ismeretségünk szempontjából idejekorán javaslom a tegeződést, mégis közelebb tudunk kerülni egymáshoz, ha nem tartjuk meg a távolságot. Ahogy a mai tegeződési szokásokat figyelem, már ezzel is régimódinak tűnhetnék.

Egyszer egy tréningen elkezdődött erről a beszélgetés és valaki mesélte a következő történetet:

Vadvízi evezés

Csapatépítési tréning részeként a csoport drafting túrára ment, azaz vadvízi evezés volt a csoport számára. A Túravezető – aki a tréner besegítője volt – nem volt biztos abban, hogy a csoportban milyen megállapodás született a megszólítással kapcsolatban. Beosztották a hajókba ülőket és ő egy kortalan hölggyel került egy csónakba, aki lehetett akár harmincöt, akár ötven éves is. Amíg csendesebb vizeken eveztek nem is volt gond. A Túravezető kormányzott, a hölgy evezgetett. Aztán elérkeztek egy gyorsabb folyású részhez, ahol a csónak csak akkor kormányozható, ha a víznél gyorsabban haladnak. Ekkor megszólalt a túravezető:

• Elnézést, nem tudom, hogy tegeződünk-e vagy magázódunk?!
• Tegezzél nyugodtan – válaszolt a hölgy.
• Akkor evezz bazmeg, mert mind a ketten itt halunk meg!