Tréner történetek - 3

Még mindig a tegeződésről

Bankárok

Életem üzletileg és szakmailag is egyik legnagyobb munkája egy bank számára tartott eladási tréningsorozat volt. A tréning részeként egy hosszú testreszabási folyamatban együtt dolgoztam a cég által kijelölt szakemberekkel, vezetőkkel. Azaz közösen kiválasztottuk a kulcs termékeket, amelyekre vonatkozóan szerepjátékokat írtam, az eladási módszertan gyakorlásához. A tréning a vállalati ügyfelekkel dolgozó kollégák számára volt, de a vezetés úgy döntött, hogy a pilot program után a Bank felső vezetése részére is tartsam meg a tréninget. A tervezett tréning sorozat igen nagy befektetés volt a Bank részéről, ezért teljesen természetes volt, hogy a vezetők „informált döntést” szerettek volna hozni, vagyis e vezetők részére tartott eladási tréning tétje az volt, hogy megtarthatom-e további hat csoportnak.

A résztvevők között voltak azok a vezetők, akik segítettek a testreszabásban (ez azt jelentette, hogy a bank termékeinek eladását kellett gyakorolni a tréningen tanulandó kommunikációs eszközökkel), akikkel természetesen tegeződtem. Ugyanakkor azt is megtudtam, hogy a Vezér senkivel nem tegeződik, ill. a különböző vezetői szintek között is inkább a magázódás a bevett forma.

Szokás szerint azzal nyitottam, hogy szeretném javasolni a tegeződést, amibe formálisan beleegyeztek. Valójában nem, ami eléggé érdekes helyzetet teremtett. Velem mindenki tegeződött, a résztvevők egymás között tartották a munkahelyen megszokott nexust. Nekem pedig megszólalt a vészcsengő, hogy bizony a Vezér tegezése nagy hiba lenne. Ebből az alakult ki, hogy Karinthy klasszikus írásához hasonlóan mindenféle módon kerültem a nyílt tegeződést és a lehető összes kerülőutat bejártam. A négy napos tréning során elég hosszúra nyúlt ez a tánc. Szerencsére a tréning tartalmával elégedettek voltak és a tervezett tréningeket megrendelték.