Tréner történetek - 4
A telefon áldás és átok - egy trénernek biztos.
Telefon - 1
Pályám kezdetén még nem léteztek mobil telefonok. Boldog békeidők. Később már léteztek telefonok, de drága volt és nem volt mindenhol térerő. A trénerek egymásnak adták a helyszíni információkat arról, hol nincsen térerő.
Később már volt térerő, de lehet, hogy éppen a tréningteremben nem volt, csak egy közeli kis dombocskán, ahol egy kerti bódé álldogált. Amint elhangzott a „szünet”, a telefon függő résztvevő azonnal felcaplatott a dombocskára és szinte törvényszerűen elkésett a megbeszélt kezdési időpontról.
Miközben a tréner feladata és célja, hogy a személyes tanulás érdekében kiszakítsa a résztvevőket a hétköznapokból, mélyüljenek el abban, ami éppen a tanulás tárgya, de a világ ott dörömböl az okos telefonokon és nagy nehézség okoz értelmes „szerződést” kötni a résztvevőkkel.
Találkoztam trénerekkel, akik egy tréfás mondatot mondtak, de komolyan gondolták.
a., „Az, aki azt gondolja, hogy a termen kívüli világ nem tud meglenni nélküle a következő néhány órában, csak az hagyja bekapcsolva a telefonját.”
b., „Ide teszek egy kancsó vizet és azt a telefont, ami megszólal, azt beleteszem.”
Azóta persze annyira polgárjogot nyert a telefon, hogy ilyeneket már viccből sem lehet mondani.
Egy idő után feladtam és azt mondtam, akinek halaszthatatlan hívása van, az vegye fel, de menjen ki a teremből és ott bonyolítsa le a beszélgetést. Szakmailag nem tartottam jó megoldásnak, de jobb ötletem nem volt.
A pályám végefelé már minden volt: okos telefon, Facebook. Éppen valami fontos dolgot vitattunk meg (Mi nem fontos egy tréningen?) és arra lettem figyelmes, hogy egy lány pötyög a telefonján, aztán kis szünet. Amikor megjön a válasz elolvassa és újra pötyög. Egyértelmű volt, hogy valakivel cseveg. Nem hagytam szó nélkül, de az ilyen ütközések nem tesznek jót a csoportnak sem. Kelletlenül félretette, amit aztán a smiley teszten le is vert rajtam. Ez volt az egyik alkalom, ami abban erősített, hogy ez már nem az én világom.